- Mi érdekes van a bécsi sörben – kérdik némileg értetlenkedve szállásadóim, miután bevallottam nekik, hogy miért érkeztem a császárvárosba. Valóban a jó sör Bécsben teljesen magától értetődő dolog. Jó sört találni szombat délelőtt könnyebb, mint hotspotos kávéházat, és sok egyéb mást. A mindenhol jelen lévő márkák – Stiegl, Wieselburger, Gösser, Zipfer, Ottakringer – mind elfogadható minőséget biztosítanak az ötletszerű vagy rutinos sörözőnek, de csak ezekért nem jöttünk volna el Bécsbe.
Bécsben sokféle ivó van, a legklasszikusabb a beisl, ez emlékeztet leginkább egy pesti vendéglőre, lambéria, faasztalok, cigifüst és közvetlen személyzet. A többi hely a mi szemünkben inkább kávéháznak vagy angol stílusú pubnak tűnik.
Itt húsz-huszonöt éve lett divat, hogy egy söröző saját sörfőzdét tartson fent. Vagy egy tucat ilyen hely van, ezek a sörözés igazi templomai, a rézüstök, a vaskos csövek különös ódon ipari hangulatot kölcsönöznek a tipikus brauereinek. Ezeken a helyeken komolyan veszik a sörfőzést és a sörivást, saját címkés poharaik vannak, ideális esetben mindig friss sörrel szolgálnak, világossal, márciusival, barnával és az aktuális szezonális különlegességgel. Jobb helyeken állandó különlegességeket is tartanak, sőt vendégfőzettel is találkoztunk. Mindenekelőtt azért jöttünk Bécsbe, hogy ezeknek a sörfőzdéknek a söreit végigkóstoljuk.

Az egyik első ilyen Gasthof Brauerei volt az oberdöblingi Fisher Brauerei, amit a híres belvárosi szórakozónegyed, a Bermuda háromszög feltalálója, Sepp Fischer alapított 1984-ben. Ez is, mint a legtöbb sörfőzde igen tágas, több száz embert befogadni képes vendéglátóhely jól fejlett konyhával, nagy asztallal, kis asztallal, körasztallal, meg más alakúval, körülülhető bárpulttal, dohányzóval, nemdohányzóval. Designjára nézve egy pub, egy bejzli és egy kávéház élhető keveréke. Van egy tágas kerthelyisége, és a kert végében pavilon, melyben megtalálhatjuk a két rézüstöt, a köztük trónoló high-tech komputeres vezérlőegységet, majd mellette az erjesztőket és a lágertankokat.

A napfényben fürdő belső térben részeg tinédzserek és megfontolt nyakkendős juppik egyenrangúként söröznek. A helyiség egyetlen szokatlan vonása a pult mögött található impresszív söroltár. A felkelő napsugarakat utánzó sugármintában felszerelt rézlemezeken táncolnak a fények, és vagy hat csapból jön a sör.
A brauereieknek legtöbbször nemcsak saját sörük van, de a saját sör címkéjével díszített seidljük (poharuk), és krugeljük (korsójuk). A Fischer Helles az első bécsi korty söröm, és nagyon elégedett vagyok vele: könnyed, friss, édes, és gyönyörűen komlósodó hausbier. Körülöttem mindenki búzasörözik, ezért én is megkóstolom és a Fischer Weisses is tökéletes: zseniális, krémes hab, selymes test, szinte szénsavmentes, citrusosan savankás, mégis kenyérszerűen laktató.
A búza után felhívom telefonon Conrad Seidl-t az osztrák sörpápát, hogy randevút kérjek a mestertől, de mivel New Yorkban tartózkodik, csak tanácsokat kapok tőle.
Itt találkozunk először a mindenhol jelenlévő Osterbock-kal, amit csak most húsvét környékén főznek, igaz ez a sör nemritkán megegyezik a karácsonyi sörrel. Rafinált sörkorcsolyák itt nincsenek, az egyetlen érdekesség a jólfejlett rozskenyérkultusz, amit azonban főképp mindenféle melegszendvicsek formájában szervíroznak, így ha ízletes is, gasztronómiailag nem okoz túlzott izgalmakat.
A Fischerből tényleg igen napfényesnek tűnik a világ, vidám turistás vihorászás keretében mászunk tovább következő, sokkal nyomasztóbb célpontunk felé.