Nem furcsa, hogy Bécs központjában aranybetűkkel vésett Sztálin-idézeteket olvasgathatunk? Persze tudom, hogy a Szovjet hősi emlékművek az orosz komimperializmus rejtélyesen sugárzó monolitjai, melyeknek állniuk kell, és fenntartásukat az orosz állam az államközi szerződések első bekezdéseiben követeli, de mégis fura egy EU-s fővárosban a világ egyik leghíresebb tömeggyilkoásnak aranybetűkkel vésett szavait olvasni. Bécsben szívet gyönyörködtetően csillog 30 méter magasban az orosz hős színarany rohamsisakja, de ha ezen túltettük magunkat, a tér túlsó végében megtaláljuk Bécs legizgalmasabb sörfőzdéjét, az 1516-ot.
Az 1516 határozottan különbözik a hagyományos, nyolcvanas évektől egyre szaporodó bécsi sörfőzdéktől. Itt nem annyira a laza közép-európai kerti sörözések, könnyű, virágos hausbier hangulata az uralkodó, mint inkább valami sötétebb nagyvárosi amerikaias feeling. De ez itt nem a mekis, popos Amerika, hanem az Iggy Poppos, Lou Reedes fáradt, füstös New York. Sopk nyers tégle, kopott sötét fa pultok, aluminiumcsövek. A pult előtti tágas téren hordószerű alkalmatosságokat lehet körülülni bárszékeken. Tekintélyes plazmatévék biztosítják a folyamatos hétvégi meccsnézési leehetőséget. Itt minden hétvégén közvetítenek valami érdekes meccset – a német nyelvű országok hazai bajnoksága némileg érdekesebb a mienknél, de ha meccs nincs, akkor bármit néznek, ami sport, és több vendéglátóhely rendelkezik sportközvetítés optimalizált nagy tévével, mint ahány nem.
A sörválaszték sem a megszokott. Semmi Helles meg Osterbock – csak különlegességek részletes magyarázattal. Kicsit elméláztam azon, miért van az, hogy az 1516 Brewing Company nevezetű sörfőzdében szinte egyáltalán nem főznek olyan sört, ami megfelelne a hivatkozott törvénynek - gyengébbek kedvéért: 1516-ban hozták meg a bajor hercegek a Reinheistgebot nevű sörtisztasági törvényt. Számomra nem volt kérdés, hogy miért jöttem: “VICTORY HOP DEVIL INDIA PALE ALE“ (WHOLE LEAF HOPPED). Ezt a sört a pennsylvaniai Downingtownban működő Victoria Brewing Company sörmestere, Bill Covaleski főzte. Szép aranykarimás, talpas pohárban érkezik a rezes, mézszínű IPA sötét, sárgás, piszkosfehér kőkemény habbal, melynek a teteje kis manósipkába kanyarodik, mint a tubusból kinyomott tejszínhab. Ez a tektonikus erejű habkorona egyáltalán nem múlik el, csak kicsit vékonyodik, de a tetején a kemény kis habcsavar megmarad az utolsó kortyon is túl. Gyakorlatilag kiiszom alóla a sört – a habkupak felemelkedik, kiengedi a sört, majd visszazárul – tökéletes megoldás: a sör friss marad, bármeddig iszod.
Az íze epikus, nemigen lehet tömören leírni, de az biztos, hogy karamelles, gyümölcsös, és őrületesen komlós – ezt a komlót a legnehezebb megfogalmazni, mert ez itt valójában háromféle komló nagyon kifinomult játéka. A sörlapon pontosan fel van tüntetve, mit hogyan csinált a sörmester. Innen tudjuk, hogy szimpla keserűkomlónak Pacific Pearl-t tettek bele. Az aromakomló szerepét a népszerű német Tettnanger komló játszotta, ám ő egész tobozként (és nem pellet vagy lekvár formájában) került bele. És bónuszként megkapta az újkori amerikai sörfőzés legnépszerűbb komlóját, a New Zealand Cascade nevűt, amit szintén toboz formájában applikált, de nem egyszer, hanem a főzés során három különböző időpontban.
Mellettem megkóstolták a “EEjIT`S Foreign Extra Stout V. 10“- ot, meg az Altbayrisch Dunkelt, de engem nem lehetett többé letéríteni az India Pale Ale-ről, mert megtaláltam Bécs legjobb sörét! És ráadásul megtaláltam a helyemet a mindenféle sörös relikviákat gyűjtő társaságban is: én a poharakat fogom gyűjteni! Nem pöffeszkedő korsókat: kis háromdeciseket, abból viszont mindenfélét. A képen látható pl. már otthon teljesít szolgálatot.
Folyékony Kenyér nagyobb térképen való megjelenítése
