A Plutzer Brau eredetileg nem szerepelt a terveinkben, de egy kedves bécsi egészségügyi újságíró ajánlotta, akivel aznap ismerkedtem meg. Mivel az aznapi első programunk, a nagynevű Siebenstern csúszni látszott, pont volt egy fél órám.

A Plutzer nem egy különösen érdekes hely, nem is néz ki sehogy, és e korai órában nem is volt bent senki, így hamar felfedezett a magyar szakács, aki rövid beszélgetésünk alatt számos érdekes információt osztott meg velem. A Plutzerben a Schwarzenberg Sörfőzde által főzött söröket árulják – a Schwarzenberg az 1516-tal szemben van, és be is ugrottunk, de a söreik nem tettek ránk nagy benyomást. Attila, a magyar szakács azt is elmondta, miért: régiek a csövek és az a sör felpuffaszt. A Plutzerben újak a csövek, itt ugyanaz a sör kellemesebb.


De a Dunkel itt is festett fekete, fehér habos. A hordótöltésnél festik: mielőtt betelne a hordó hozzáadnak egy-másfél deci festőmaláta-lekvárt, és ettől lesz ránézésre fekete. A Plutzer sé a Schwarzenberg tulajdonosa egy idős szerb úr, aki a sörrel már nem sokat törődik: dúsgazdag, van 35 bécsi lakása, egy tucat benzinkútja, a sör neki már kispálya. Ezért a sörözői nem is olyan jók, mint pl a szomszédos Siebenstern. Amúgy anyagilag úgy fest Bécsben a sörfőzde-biznisz, hogy egy liter gyári sör (Zipfer, Gösser, stb) 1,80 euróba kerül, míg ha az ember maga főzi, kijön 0,85 euróból. A gyáriak a sörözőkben általában 4 euró/fél liter, a házi sörök 3,50 körül találnak vevőre. Tehát költség: 0,85E, ár: 7E. Eddig jól hangzik.

Izgatottan vonulunk át a Siebensternbe. Erről a helyről már korábban is hallottam, Bécs egyik legkomolyabb sörfőzde-sörözője. Ez is több száz személyes, bonyolult alaprajzú vendéglátóhely. Itt a hatalmas pult közepén egy kapitányi hídon áll a két tekintélyes réz főzőüst, és van nagyszerű kerthelyiségük, ahol pólóra vetkőzve kóstolgatunk.
A Märzenjük a várakozásoknak megfelelően jó: citrusos, friss, a masszív édességen szépen zengedez a komló. Itt azonban mindenféle különlegességet is meg kell kóstolnunk. Először a Hanfbier-re ugrok, ami kendersört jelent. Különös íze van, kellemes, de hamar telít. Határozottan érezni benne az extra összetevőt, de kicsit olyan, mintha a komló rokona lenne, ami persze igaz is. Kellemesen virágos, istállós, szénás ízvilág némi csípős savanyúsággal. Mivel a kijáratnál sörösüvegautomata árulja az itt főzött sörök palackozott változatát, haza is hoztam egyet, hogy nyugodtabb körülmények közt is bevizsgálhassam.



A Chilli Bier durva attak. Először édeskés, aztán egy rövid komlósság, ami a torokban már nem tud érvényesülni, mert ott a chillis tűzvihar veszi át a hatalmat, csúnyán megcsípi az ember torkát, mindazonáltal nem rossz. A hatása viszont durva: két kortytól szédülök. Nem szívesen iszogatnék ilyet napestig.

Végül a Bamberger Rauchbierhez kérek egy klasszikus kocsmai fogást, véreshurkát tormával és káposztával. A Bamberger Rauchbiernek súlyosabb íze van, mint az ételnek. Kolbászos füstölstég és szolgálatkész komló jellemzi. Az ételt pedig általános visszafogottság. A véreshurka puha, om lós és nincs erős íze, a torma apróra van reszelve, mint a sajt, és egy csöppet sem csíp. A káposzta káposzta.
Be kell vallanom, hogy talán saját lustaságomnak is köszönhető, de nemigen ettem semmi jót Bécsben. Igazán rosszat sem ettem, de minden olyan tisztességes közepes volt. Sehol semmi innováció, érdeklődés, elhivatottság pl. a sörkorcsolya megújítása iránt. Ugyanaz a három féle virsli – frankfurter, debrecziner, bayerische – van mindenhol.
Conrad Seidl neve gyakorlatilag minden nap előkerül. A sörözők nem mulasztják el kiírni, melyik évben ítélte nekik oda a legjobb söröző díját, vagy más hasonló elismerést. Az alábbi képen a Siebenstern RESERVIERT-táblájának a hátoldalán köszön vissza ránk az osztrák bierpapst.