A Luxury Double Chocolate Stout után komoly várakozásokkal megyek neki a London Ale-nek.

Behízelgően csinos, már-már turisztik logója van, a sörcímkék képi világába nehezen beilleszthető dús kékes színátmenetekkel: látszik, hogy van koncepció – marketingben is. Klasszikus szép borostyánszínű ale, szinte előre érzem az ízét a számban. Komoly habot fejleszt. Jó érzés, hogy az első kortyra pont azt kapom, amit vártam: klasszikus kesernyés, élesztős-pincés, üde gyümölcsös, karamelles ale.
Aztán viszont besúlyosodik, a nyelvet szinte csípi a komló, és mindenféle fahordók íze érződik, és erősödik a muskotályos, penészes pinceíz is. Beindul az íz, szinte recseg-ropog a kompozíció, ahogy kibontakozik belőle egy ismeretlen, izmos test, melyben a rengeteg édesség mind száraz, csípős mégis gyümölcsös keserűséggé érett. Ahogy szétfolyik a szájban, lassan tökéletes whiskey-utóíze lesz. A whiskey-aroma ezek után tényleg uralja a kompozíciót, sőt tovább erősödik, és a hatás csúcspontján már egyenesen a camparira emlékeztetően, csípős, friss és keserű, jaj, nehéz is leírni.
Csodálatos sör, londoni operaelőadás a Covent Gardenben, Byron selyemkabátban, komor léptek döngése a hajópadlón, whiskeyshordók dübörgése a fedélzeten, férfias és elegáns, szomorú és kéjes, valódi nemesember, bohém, és térdig gázol a hagyományban.
Tényleg nagyszerű, méltó párja Luxury Double Chocolate Stoutnak, a kettő közt rangsort felállítani a műfajbeli különbségek miatt értelmetlen volna.
A Young egy 19. századi nagynevű, sikeres sörfőzőcsalád, ami egy 16. századbanm alapított sörfőzdét vezetett egészen a közelmúltig, amikor is összefogtak a másik régi sörfőzőcsaláddal, a Wells-szel, és létrehoztak egy közös brandet, a Wells & Young-ot, miközben külön is főznek tovább söröket. A gyáraikat részben összeköltöztették, és még az eddigieknél is márka- és piactudatosabban építkeznek tovább. Ami az ő esetükben a kuriózumok (Banana Bread Beer) mellett a minőséget és a sörkülönlegességeket is jelenti. A Young cég soha nem szokott le a fahordóban érlelt (cask conditioned) ’real ale’ készítéséről sem, még akkor sem, amikor a hatvanas-hetvenes években Anglia gyakorlatilag átállt a lágerre. Egész pub-láncolataik is vannak, és nemrég kezdtek bele a fahordós igazi ale csapolásába – újfajta látványos csappal.