Ahogy találomra kóstolgatom a vidéki sörfőzdék söreit, lassan egyre büszkébb leszek a magyar serfőzőkre, mert pl. a Szögedi Sör is nagyon tisztességes, friss sör. Kibontottam a Sörcikkgyűjtőktől zsákmányolt Szögedi flakonokat.

Az úgynevezett Szögedi Sörrel kezdem, jó ez az egy literes palack, megnyugtató érzés, hogy nem egy háromdecis 10 százalékos vadállattal kell ma este kergetőznöm. Ami a PET alján megmarad, másnapra már élvezhetetlen, ezért, ha egyszer kinyítja az ember, úgyis meg kell inni. Könnyen iható, gyenge, friss sörre számítok, és meg is kapom.
Kenyérszerű savanykás maláta-ízét kellemesen emeli meg a komló. A komló is nagyon korrekt, ízléses, se nem túl gyenge, se nem túl erős, pont olyan amilyennek lennie kell. És pont olyan, mint a többi főzdében. Itt valamikor nagyon sikeresen körbeszaladt egy recept és húsz éve mindenki ugyanazt főzi, vagy csak keveset változtat rajta.

A Szögedi hamar lecsúszott, ezért kinyitom a barnájukat is. A Szögedi Braunger 5,6 százalékával eggyel izmosabb karakter, de ugyanolyan jólnevelt: az alkohol szerencsére ezen sem érződik. Kellemes meglepetés, hogy a címkén elárulják, hogy háromféle malátát tartalmaz, pilsenit, karamellt és festőt. Fura sör ez: vékony a teste, sok benne a szénsav, ami üdítőszerűen pezseg és csak a végén bukkan elő a jellegzetes édes, pörkölt barnasör-íz, akkor viszont nagyon elegáns, kár, hogy csak átutazó vendég, hamar múlik. Nem egy Dreher Bak, és nem is bak, noha nálunk a bak és a barna értelmezése összefonódott, ők nem ilyen modorban képzelték el a barnájukat. A megszokott barnasöreinknél könnyedebb, jó ivású, barátságos sör, távolról még némi füstölt, pincés íz is integet, amit aztán a rámenős komló taszít oldalra aztán jó éjszakát.