Nekem is volt egy olyan szerencsés barátom, aki pont akkor utazott négy napra Mexikóba, amikor az Eyjafjallajöküll kitört, és a füstjével egy kicsit megváltoztatta a világot. Pl. új szót szült: vulkánturizmus. Azt jelenti, „nem tudott hazajönni az utaztásról”. Na ez a barátom négy nap helyett tizenegy napot töltött Mexikóvárosban, így volt ideje körülnézni a sörök közt. (Elnézést, de ezt az üveg Mezcalt képtelen voltam kitessékelni a képből, valamint a harmadik, leggonoszabbbul festő mexikói sört még nem leplezem le).

MJ barátom érdekes dolgokat mesélt. Az azték radler pl. úgy fest, hogy egy korsó peremét durva tengeri sóval bevonják, majd belecsavarnak vagy egy deci lime-ot magostúl, és aztán csapolják rá a sört, aminek az íze így már nemigen érződik. Amúgy meg imádnak sörözni, mindenbe tesznek citromot/lime-ot vagy paprikát, stb.
Három „cerveza artesanal-t”, azaz kézműves sört kaptam tőle, ebből kettőt azonnal fel is bontottunk. A Catrina Irish Red Ale címkéjén egy hölgykoponya díszeleg fodros kalapban. Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez valami ízetlen csúfoldás a New Orleans-i katasztrófa áldozatain, gyorsan elmondom, hogy Jose Guadalupe Posada, a huszadik század első felében élt mexikói festő egész sorozatot nyomott ezekből a különféle ruhákba öltöztetett koponyákból – egyfajta társadalmi szatíraként. A mexikóiak imádnak a halálon röhögni – ezt tudjuk. A címke tehát az Ő „Calavera Catrina” című metszetére utal, nem a New Orleansot romba döntő hurrikánra.
A rossz fényviszonyok miatt nemigen tudom megállapítani, hogy mennyire vörös, nem tűnik annak, inkább szűretlen okkerszínűnek. Súlyos élesztős illata van. Egy Irish Redet nem képzelek igazán frissítőnek, de a Catrina az. Kellemesen pezseg, mint egy búzasör. Friss, citrusos íze van. És van benne valami ismeretelen íz is, valami helyi összetevő, vagy egy helyi komló, vagy talán agavé, vagy a jó isten tudja micsoda – egy megnevezhetetlen parfümös aroma. Nem kellemetlen sör, csak kicsit érthetetlen, valószínüleg kukorica is lehet benne, leginkább mindazonáltal valami különc búzasörként élvezhető. A sörfőzde további vicces címkéi>>>
A Primus Sörfőzde Tempus Double Malta nevű söre komoly sörnek adja ki magát tiszta fekete címkéjével. Az „Altbier Imperial” megnevezés nem sokat árul el a tartalomból – talán csak annyit, hogy erős sör – ezt szokták érteni azalatt, hogy „imperial”.
Az az igazság, hogy már az illata is nagyszerű – fermentált, malátás örvény, ami sok édes gyümölcsösséget ígér. Szép vörösesbarna színe van, közepes teste, kis habja és jó összetett íze, ami egyre összetettebbé válik: pörkölt, komlós, kávés és édes. A friss komló zsezseg benne, de ott van a mélyben a súlyos keserűkomló is, az utóíze hosszú, száraz, egyszerre égetett cukros és komor komlós. Nagyszerű sör, ami leginkább a London Special Ale-re emlékeztet.