Kicsit féltem, hogy ebből is kudarcélmény és receptkritika lesz, mert egy nem túl szimpatikus weboldalról, a receptura.hu-ról halásztam a receptet, de ehhez hasonlót máshol nem találtam: a savanyított hal kirántása nem csak huszárvágásokra fogékony amatőrszakács énemet birizgálta, de egyben megspórolta nekem azt is, hogy elmenjek a Nagycsarnokba igazi jó halat válogatni – amire egyszerűen nem értem rá.

A receptura.hu első látásra is gagyi, a tetején egymásra csúszó keresőablakok, és rájuk csúszó Google-hírdetések, meg modellügynökségek bannerei, ételfotó helyett egy clipartos szakácssapka, beleolvasásra meg még gagyibb, a hozzávalók közt sorolja az ecetes hagymát és a petrezselymet, de később egy hangot nem szól arról, hogyan használjuk fel őket. Az összefoglaló szerint az elkészítési idő 5 perc, de a recept szövegében azt írja „Szép piros-ropogósra megsütjük (7-8perc) és lecsöpögtetve…”.
Ezért linket nem kap, viszont a hibákat kijavítva újraírom a receptet:

Végy egy üveg ruszlit, egy éles késsel vágd fel a halak gyomrát, húzd ki belőle a gerincet (bár gerinccel együtt is meg lehetne próbálni). A nagyobbakat hosszában vágd ketté. Egy tálba egy tojás sárgáját keverj össze némi lisztel, gyömbérporral, fehérborssal, sóval és cukorral, majd önts hozzá másfél deci sört. Addig keverd, amíg sűrű, ragacsos palacsintatészta nem lesz belőle, majd óvatosan keverd hozzá a kemény habbá vert tojásfehérjét. A heringeket először forgasd meg lisztben, majd a tésztában, végül forró olajban süssed szép ropogósra. Az eredeti recepttel némileg ellenkezve azt kell mondjam, az elkészítési idő kb fél óra, de semmi nehézség nincs benne.

Először akkor lepődtem meg, amikor kiderült, milyen könnyű elérni a tökéletes ropogós állagot és guszta aranyszínt. Egyszerűen jól nézett ki – étteremben is simán elment volna. A második meglepetés akkor ért, amikor megkóstoltam és kiderült, hogy finom. Kifejezetten édes volt és balzsamos. A savanyúság egészen eltűnt belőle – de ahogy hűlt, lassan visszakúszott – úgyhogy érdemes frissen elfogyasztani. Legjobb mindenféle köret vagy szósz nélkül enni – jó keserű pilsenihez.
Hozzá kell tennem, a ruszlihoz tartozó ecetes hagymát beleforgattam a maradék panírba, és kisütöttem – igazi vakhal lett – nagyon korrekt.