Csak a cseh sörök tudnak ilyen magától értetődően bumfordiak lenni. A Černá Hora Granát címkéje kb. úgy néz ki, mint valami elcseszett szocreál várótermi térplasztika az ötvenes évekből. Vagy valami kis kárpáti bányászköztársaság címere. Egyszerre szép és áporodott.

Persze nekem megtetszett, mert sok benne az üzenet. A sok fekete, vörös és arany valami tisztességes komorságot áraszt, a neve is annyit tesz „Fekete Hegy”, Crna Gora, Montenegro, stb. – elég sok fekete hegy lehet a világon, bár én konkrétan még egyet sem láttam. A munkás-sör értelmezésnek némileg ellentmond a kis dőlt betűs felirat, miszerint 1286-óta létezik a főzde, ami rég volt. Akkoriban kb. annyi történt, hogy az első tulajdonos a Templomos Lovagrendnek adományozta a birtokot, és vele ment a sörfőzde is, ami ezáltal elnyerte a BRAXATORIUM TEMPLARIORUM IN MONTE NEGRO megtisztelő címet. (A braxatorium azt jelenti: sörfőzde). Az ezt követő nyolcszáz évben mindenféle nemesurak meg bérlők kezén volt a főzde, és többször leégett, ahogy az már lenni szokott, majd 1949-ben államosították, először beolvasztották egy másik gyárba, majd feltámasztották, és más gyárakat olvasztottak beléje, majd először megváltoztatták a nevét, aztán visszaváltoztatták, végül egy harmadikat adtak neki, majd azt is lecserélték. Élvezkedtek az elvtársak – nekik is fontos lehetett a sör.
Minden hányattatás ellenére most jó sört főznek. Ez a Granát egy majdnem fekete sör, de inkább sötétvöröses barna – valószínűleg ezt próbálja kifejezni a vörös drágakőre utaló elnevezés. Szép barnás hab koronázza a sötét folyadékot. Az illata és az íze kifejezetten élesztős, majd földes és tapadós. Mintha zsíros fekete csernozjomot, friss morva földet forgatnánk a szánkban. Egyáltalán nem édes, de nem is igen keserű, valami viszonylag visszafogott, már-már jellegtelen íz tölti ki a kortyot, ami leginkább a kenyérére emlékeztet. Az olyan kenyérére, ami friss, puha és azért esszük, hogy tompítson valami durva csípőset vagy savanyút. Teste légies, vizes, mint oly sok cseh barnának. Az utóíze is csak haloványan keserű.
Kellemes, megbízható, harmonikus sör, nem egy reveláció, de feltűnően mentes még a jó barna sörökre is gyakran jellemző egyensúlytalanságoktól, túlkapásoktól.