Így Prága előtt felértékelődnek a szememben a cseh sörök, szorgalmasan zongorázom az itthon is elérhető készleten végig. A jóhírű Bernard sörfőzde sörei itthon már több helyen is beszerezhetők.

Nem egy falrengető design, de a cseh sörökre amúgy sem jellemző a feltünősködés, a csatos üveg elég ahhoz, hogy beállítsuk az elvárásainkat: veretes, komoly keserűség.

A nagy hagyományokra visszatekintő humpoleci sörfőzést 1991-ben indította újra a Bernard család, hogy hagyományos, pasztörizálatlan sört főzzön a legjobb alapanyagokból. Nem dolgoztak hiába, a Bernard ma Csehország egyik legjobban menő független sörfőzdéje – bár már nem annyira független, mert az ezredfordulón tulajdonrészt szerzett benne a Duvel Moortgat.

A Bernard Sváteční Ležák annyit tesz ünnepi láger. Az üvegbe szippantva némileg kénes, fürdős, sörgyári üstszagot érzek. Kitöltve becsületes, rezes aranyszíne van, habja kemény és laza – hosszan időzik a pohárban. Az ízét pedig maximálisan kitölti a komló – a vidám, virágos komló, mintha csak a Sörgyári Capricció ízét próbálnák előállítani. Hosszú, aranyló haj, május Csehországban, virágillatú szellők – tisztára egy Magda Vásáryová.
Később valahogy fokozódik az attak, a komló veszít a frissességéből, és szinte főzelékessé sűrűsödik. Nem annyira költői, inkább mindennapi, lakossági komlózás. Végül tormásan csípős lesz, valóban nehéz és veretes, mint valami sokszereplős cseh bőségtál – megjött Rudolf Hrusínský.

Ha minden igaz, Prágába menet meg is látogatjuk a kedves Bernard családot Humpolecben. Majd igyekszünk nem beszélni túl sokat és túl hangosan, ne mi legyünk má a Pepin bácsi.