Legendásan komlós zöld testvére után végre kibonthattam a főzde alapsörét egy sárga  Christoffelt. A zöld az „Dry Hopped” volt, ez csak Dubbel Gehopt”.

A nyitott üvegből bizonytalan, mély komlóaroma árad, nem az IPA féle vihar, hanem valami mély mordulás. Kitöltve meglepően szőke a sör, színe a vékonyra csiszolt aranylemezé. Szép, fehér, közepesen tartós és kövér, csipkés habja van. Még bele sem ittam, de a komlóillat fokozatosan erősödik. Aztán a számhoz emeltem, és már majdnem beleittam, amikor a pohár öblében olyan sűrűre koncentrálódott a komlószag, hogy egy pillanatra egy teljesen összehúgyozott férfivécé szúrós bűze döfött az orromba, erre hamar elkaptam a számtól a poharat. Némi erőgyűjtés után ismét próbálkoztam, de végül nem is tudtam rendesen belekortyolni: van amikor a sör nem képes belesimulni a száj törvényeibe, hanem esetlen bukfencekkel ugrik hátra, azonnal a garatba, ahol legyőzve az ivás koreográfiáját, nyakát törve lebucskázik a torkon, kellemetlen érzéseket hagyva maga után. De ez nem hiszem, hogy a sör hibája – amikor végre sikerült rendesen belekortyolni, finomnak találtam.
Nyilvánvaló, hogy a komló a fő attrakció. Ez kicsit szomorkás ízű európai komló, fáradt és dekadens, de nagyon művelt, nagyon finom. Ez párosul némi lágeres édességgel és könnyed, pezsgőszerű, aranyszín testtel. Egyszerre laktató és üdítő, elegáns kompozíció. Nem olyan ütős, mint zöld testvére, de nagyon laza.
A fiatal holland sörfőzde csak alsóerjesztésű söröket főz, és csak nyílt erjesztőkádakban erjeszt és szűrés nélkül palackoz, némi palackos továbbérést sem kizárva. Ez arra is lehetőséget ad nekik, hogy töméntelen komlót pakoljanak az üstbe, mivel az erjedés közben a keletkező habbal együtt a barna komlógyanta is felbukkan a folyadék felszínén, amit a nyílt kádaknak hála, kézzel el tudnak távolítani: tehát a rengeteg komlóból csak az aromák, és finomabb ízek maradnak a sörben, a keserűség oroszlánrészét hordozó gyanta nem.