Úgy fest, annyi minden történik, hogy prágai novella-fűzérre egyszerűen nem lesz időnk (aki erre vágyik, az olvassa Michal Ajvazt), de azért vázlatosan, távirati stílusban előadnám, milyen volt a prágai kultúrprogram. (A képért köszönet Ogreface-nek)

Bezousku – Prudhonice

… a Bernard után már muszáj volt valahol megállni éhség miatt. Prudhonice Prága agglomerációja, kb. Piliscsaba, van is egy nagyon klassz sörfőzde-éttermük, a Bezousku. Itt ettük a legjobb csülköt – egy bedöntött nyársra volt feltűzve a könnyebb boncolhatóság végett. A kacsájuk is nagyszerű volt, de legjobb mégis a búzasörük volt. Selymes, sárga, fűszeres, amilyennek lennie kell, csak még annál is egy kicsit finomabb.

Pivní Galerie

… első utunk Prágában ebbe a sörbolttal ötvözött ivóba vezetett, mert ez hétkor bezárt, és a hétvégén többet kis sem nyitott. A holesovicei utcán, ahogy a bolt előtt parkoltunk, egy szőka csaj magyarul köszönt ránk, és hívott is be a boltba. Bárhogy is örültünk a magyar szónak, később mégsem vegyültünk velük, mert buták voltak, seggrészegek, és arról akartak vitatkozni, kinek van több köze a cseh sörökhöz.
Szép lassan mindenki kiválogatott pár üveget a főleg kisebb cseh sörfőzdék kínálatából álló választékból, és kifizette. Én gyorsan megkóstoltam a helyben csapolt barnát, ami annyira rossz volt, hogy romlott-gyanúsnak nyilvánítottuk. Aztán én is sorra kerültem a magam tizennyolc üveg sörével (lásd:fent), és lassan meg is értettem, miért tart az egész annyira sokáig.
A pult mögött két dülöngélő cseh úr kezelte a megrendeléseket, miközben egy tizenkét éves forma ünneplóbe öltözött kislány aggódva figyelte a cssetlés-botlásukat, miközben néha hozott nekik új sört – mert úgy tűnik, még nem érezték magukat elég részegnek és folyamatosan ittak. Az idősebb, kövérebb és részegebb pofa kezelte a pénztárat, de látszott rajta, hogy gyakran nem tudja hol van. Hosszú percekre megálltak az ujjai a billentyűzet fölött, a gagyi DOS-os designú bolti program türelmesen várakozott a következő parancsra, én nem annyira: pláne, amikor harmadszorra kezdte újra a tételek bevitelét, kezdtem elveszíteni a reményt, és le akartam lépni, de akkor már nem lehetett, muszáj volt végigcsinálni ezt a komédiát, melynek a végén kaptam egy teljesen összevissza számlát, egy hasraütés szerű végösszeggel, és még egy ajándék jahodovy sört engesztelésül – málnás borzalom – majd végül rosszul adott vissza. Menekültünk a rekesz söreinkkel.