Ma este a Ráday utcai Manga Cowboyban megesik az első Folyékony Kenyér Sörkorcsolya-kóstoló, melynek nem titkolt célja, hogy egy sorozat első eseményeként kicsit felrázza a hazai gasztronómiának ezt az igencsak elhanyagolt mellékágát. Ma este Péter Anna sörkorcsolyáit kóstoljuk egy olyan sörsorra, melynek koronáját a képen látható Raging Bitch adja.


A lassan húsz éves, mellékállásban polgárpukkasztással is foglalkozó serfőzdéről idén januárban ezt írtam: „A coloradói Flying Dog sörfőzde eredettörténete szerint egy sikertelen himalájai expedíciót követő esztelen ivászat során egy pakisztáni lebujban látták először a repülő kutyát, mint dekorációt a falon, és az jutott róla eszükbe, hogy mi mindenre képes az ember, amíg el nem mondják neki, hogy nem képes rá. Később megnyitották a sörfőzdéjüket, ahová maga Hunter S. Thompson is ellátogatott, és vele aztán jól összebarátkoztak, azóta „gonzo-sörfőzdének” neveztetik magukat, és a sörcímkékre a gonzomester aranyköpését teszik fel mottónak: „Good people drink good beer”.„ Ezúttal egy véresen meggyalázott női hullán ugráló visongó, veszett kóborkutyát is mellérajzoltak. Csodálatos. Művészi.
A serfőzde a saját huszadik születésnapja alkalmából főzte ezt a különleges sört, melynek meghatározása Belga IPA, mely műfaj most igen divatos, legalább a harmadik ilyet kóstoljuk pár hónap alatt. A belga fejjel megfogalmazott Houblon Chouffe és az Urthel Hopit esetében az IPA belgasága abban nyilvánult meg, hogy az európai komlót igyekeztek az amerikai komló által kivívott szuperközponti szuper-keserű ízmeghatározó helyre állítani, míg a colorádói sörmester, ha azt mondja, „Belgian” IPA, akkor arra gondol, hogy legyen az élesztő belga, de az amerikai komlóból nem ad alább. És tudja, mit csinál – neki van igaza.



A palack illata súlyosan cukros belga mélységeket idéz, az IPA-ra jellemző virágillattal. Viszont kitöltve nincs jellegzetes illata ez egy ipánál csalódás, de nem ítélünk könnyelműen. Az őrületes viharillat elmaradt, de az ízből is hiányzanak az amerikai IPAktól megszokott agresszív költői jegyek. Inkább az európai komló csípős komolysága dolgozik, pedig véletlenül tudom, hogy nem az van benne, hanem Amarillo típusú komló, ami Amerika egyik legendás komlótörzse.
Az dühöngő szuka/hisztis kurva/idegbeteg luvnya/tomboló ringyó habja finom, dús, csókolnivaló szépség – erre nem lehet panasz. Nem is múlik el sosem. Igazi grand IPA-hab.
Elsőre van egy kis gyümölcsösség a testében, aztán inkább az amerikai citrusosság érvényesül, de végül olyat kúr a szájpadlásodra a porszáraz komló ostora, hogy a gyanútlan kóstoló meggebed. Egy kis elektrosokk a nyelvnek.
Aztán jön a fogkrémes utóíz. Nem egy érzéki szépségű finomság, de nem is állítja magáról, hogy az lesz. Végül is hisztis kurvának hívja magát, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez találó: szerintem inkább férfias az íze.