Emilia Romagna nem a világ legromantikusabb helye, a mezőgazdaság és a kisipar elképesztő sűrűsége miatt, teherautó-dús autópályák, autóutak, kerülőutak, dűlőutak és szervízutak végtelen hálója borítja, a faluk is kis városok, falusi iparnegyedek váltják egymást, a szépség a városokban van, a táj nem olyan megnyerő.

 

Pármától 10 km-re északnyugatra, a csinos Busseto városka egyik külvárosában, Roncoléban született Giuseppe Verdi, a jónevű zeneszerző egy fura régi házban, ami előtt vagy tízszer elmentünk, mire megtaláltuk a sörfőzdénket, noha csak egy sarokra volt tőle. Nem volt könnyű megtalálni, jellegtelen ipari épület, tábla nélkül, csak a bejárati ajtócska melletti kis csengőre volt kiírva, hogy Birrificio del Ducato.
A három tulajdonos egyike, Manuel Piccoli fogadott minket kedvesen, annak ellenére, hogy bejelentkezés nélkül érkeztünk. Először tárgyilagosan, később egyre jobban belemelegedve magyarázta nekünk a sörfőzést, a céget, az olasz kézműves sörpiacot, majd a legnagyobb beleéléssel a különféle söreiket, egészen addig, amíg nem bírta tovább, és miután telipakolt nekem egy rekeszt a legjobb alkotásaikkal, csapra vert két Via Emiliát, amit rögtön fel is hajtottunk.
A Del Ducato főzde mindössze három éves, de ez a három év tele van sikerekkel: Németországban is nyertek aranyérmet sörversenyen, tavaly óta New Yorkban is árulják a söreiket, és éppen ezekben a napokban nyitják második üzemüket pár utcára a 800L-kapacitású üstökkel felszerelt elsőtől, hogy ki tudják elégíteni a meredeken növekvő keresletet. Olaszországban főképp a római Leonardo di Vincenzo és a piemonti Teo Musso multi-tap bárjai (olyan hely, ahol tíz-húsz-harminc féle kézműves sört tartanak csapon), sörvacsorái és nagyszerű sörei révén az elmúlt években nagyon megnőtt a kézműves sör ázsiója. Ez a keresletnövekedés megjelenik az élelmiszerboltokban is, és kiterjed a többi olasz sörfőzde termékeire is. Úgy fest, a legtöbb olasz sörfőző éppen azon fáradozik, hogy második üzemet nyisson.
Manuel nem sörfőző, „csak” adminisztratív igazgató, de az ő szemében is csillog a szenvedély, sőt, látszott, hogy még az a suhanc, aki a törkölyt hordta kis nagy zsákokban az udvarra, még az is lelkesedik a söreikért, és a főzdéért.
A Del Ducato három tulajdonosa az érvényesülés eredeti módját választotta. Két évvel ezelőtt hírét vették, hogy Torinóba érkezett egy fontos amerikai nagykereskedő, kocsiba pattantak és vittek neki a sörükből. Mivel egyedül ők tudtak valamennyire angolul, jól összehaverkodtak az amerikaival, aki imádta a söreiket – azóta New Yorkban is kaphatóak a Del Ducato sörei. Aztán, amikor az olasz gasztrodiktátorok meglátták a söreiket New Yorkban, hirtelen otthon is keresni kezdték – azóta pörög a biznisz.
Legnagyobb mennyiségben fogyó sörük a Via Emilia, a tartomány nevét is adó régi római útról elnevezett pils típusú alapsör. Ez az, amit a látogatás végén megkóstolunk, és azonnal kiderül, hogy nem mindennapi pilsről van szó. Három komló van benne, és mind a három háromszor került bele, először 60 foknál, aztán forrásponton, és végül szárazkomlózással, az ászokolás közben – ez a sör két hétig ül a komlóágyon, és az ízében is megjelenik. Nagyon karakteres, de nagyon illedelmes komlóvirág-íze van, a legjobb aromákkal – első osztályú keserű pils. Egyszerűnek hat, de megcsinálni nem olyan egyszerű.



A raktár azonban tele van boros- és whiskyshordókkal, a boroshordókban a La Ultima Luna nevű exkluzív barley wine érik, amit egyelőre még nem dobtak piacra, mert még nem érett meg – se sör, amit négy évig terveznek barrique hordóban érlelni, se a vásárló, akinek mélyre kell majd nyúlnia a zsebébe ezért a különlegességért. A whiskyshordókban imperial stout érik, a ratebeeren jól szereplő Verdi Imperial Stout évekig érlelt súlyos verziója. Vagy tizenkét féle sört készítenek, egy nagyszerű ale-t, egy újfajta olasz saisont – New Morning néven – kóstolása később várható -, egy kellemes, egyszerű Portert, a díjnyertes Sally Brownt, és annak kávés változatát – a Sally Brown Barracco-t. Egy Chimera nevű tipikusan olasz édeskés doppio maltót, illetve van egy fiatalosabb brandjük is, a BIA, melyen nem a Del Ducatóhoz tartozó kicsit finomkodó fantáziagrafikák láthatók, hanem egyszerű színek és egy vagány tacskó. Ebben a brandben van egy IPA is, hamarosan ezt is megkóstoljuk.