Az erre specializálódott félhivatalos, földalatti levlistákon jött a hír, hogy valaki hozna egy rekesz Hertog Jant Hollandiából, fogalmam sem volt, mi az, de miért ne próbálnám ki, rendeltem is egy üveggel. Az a jó a sörben, hogy a legdrágább attrakciók is ritkán kúsznak fel 1000 forint fölé, és nem kell valóban dekadens milliomosnak lenni ahhoz, hogy dekadens milliomosoknak főzött söröket ihassunk.

Valószinűleg géppisztollyal lőttek utána a holland határőrkommandók, amikor áthozta a zöldhatáron az üvegeket, vagy nem tudom, mi lehetett, de a Hertog Jan Grand Prestige-em sérült cimkével érkezett, kicsit le volt róla szakadva a papír.

A pohárba csorgó Hertog Jan meleg színű, vörösesbanra folyadék, narancs és magenta reflexekkel, melyen vastag és virgonc sárgás hab képződik, ami azonban hamar lelappad, ám egy vékony habhártya végig ott marad, az utolsó kortyig nem múlik – ez amúgy a legjobb sörök szép tulajdonsága.

Az illata is nagyszerű, le sem tagadhatná, hogy ale, annyira gyümölcsös, de közben némiképp szúrós, élesztős is.

Az első korty nem igazolja a hozzá fűzött várakozásokat, nagyon édes, akár egy belga sör, kicsikét savanykás is, ahogy az édes pörkölt maláta némi csípős parfümösséggel találkozik. Egyfajta szirupos édesség jellemzi, amit éppen csak elegendő, illedelmes komlóleserűség tart egyensúlyban.

De, mint az ale-k általában, János Herceg is csak szép lassan fordítja feléd igazi arcát, oldalról csak átlagosan csinos barna, de amikor a szemedbe néz, elvesztél, mélytűzű, szerelmes pillantása van, ahogy melegszik, kiélesednek a gyümölcsízek, az unikumos, szilvás aromából a gejlség határán remegő, fantasztikus alkoholban erjedő aszaltszilvaíz lesz, a férfias karamella baritonja előtt, amiben a komló épp csak egy hajszálrepedésnyi rekedtséget okoz, és az egész nagyszerű egyensúlyba áll össze. Egy ponton tényleg elegáns lesz: férfi öltönybe bújtatott arisztokrata hölgy egy diófa-borítású étterem ablakában, a későn érkező hágai alkonyban csokoládét és asztaltszilvát csipeget egy fekete kerámiatálról.

Aztán viszont már csak egyre jobb lesz, szürreálisan finom, már nem is elegáns, hanem dekadens - legalább egy óráig érdemes inni azt a három decit.

Csodálatos sör: angol ale-be oltott abbey dubbel, sokkal jobb, mint a néha már csiricsáré, vásári belga sörök, nagyon találó harmóniát alkot, egyértelmű és könnyen átélhető ízvilága miatt bizonyosan népszerű volna a világ bármely pontján.