Kezdjük a Black Rose-zal, ha már ilyen egyértelműen verte az egész magyar sörmezőnyt – nem csak a sörbloggerek véleménye szerint. (>>>)

A csinosnak szánt fekete üveg valóban kiemelkedik a magyar kisüzemi sörök vizuális zagytározójából, de még így sem üti meg a szintet. A kupakot fekete műanyagborítás fedi, ezzel nincs is semmi gond, de a vörös háttérfénnyel alávilágított fekete betűk nem szépek, a bélyegben jin-jangszerűen egymásba tekeredő clipartos rózsák egy szerény szívecskével kiegészítve valami időskori társkereső klub hirdetését idézik.
A tartalmi részben a legfurább a műfajmegnevezés: „pezsgő jellegű, szűretlen fekete sör”. Nem értem, hogy jön ide a pezsgő, ezt azóta sem magyarázta meg senki.
A pohárba szép meleg mélyfekete folyadék csorog, tisztességes  habot fejleszt, és a pohárból azonnal heves mazsolaillat száll az orr felé. Belekortyolni kifejezetten kellemes élmény. Tömény folyadék, harsanó, aprós szénsavbuborékokkal, igazi energiadús alkotás. Mindenekelőtt édes és gyümölcsös, ezt erős, de nem tolakodó pörköltség támasztja alá. Ahogy melegszik, a gyümölcsök egyre tisztábban körvonalazódnak: mazsola, meggy, szilva. Az íz biztosan áll valami férfias, kenyérszerű aromán, és nagyon jól áll neki a pörköltség, és az egészet igencsak ünnepélyessé teszi a minden korty végén feltámadó alkoholos hő. A komló nem erős, de jelen van, főképp arra való, hogy ne legyen gejl, és jól itassa magát. Az utóíze halványan alkoholos, füstös, finoman komlókesernyés. Sűrű, vastag teste sok melegséget ad, igazi téli sör. További leírások itt
>>>
>>>
>>>
>>>

Ez a sör kétségkívül világszínvonalú alkotás, ha nem is férne be a világ 100 legjobb söre közé (csak Belgiumban kb. 3000 féle sört főznek), hazánkban szinte egyedül áll a dobogón. Ilyen az, amikor egy sörfőzőnek van koncepciója, és tudja, hogy kisüzemiként nem a multikkal kell felvennie a versenyt, hanem igazi minőséget produkálni. Ebbéli meggyőződésében fájdalmasan kevés sörfőző osztozik – vagy legalábbis kevesen támasztják alá tettekkel. Meglátásom szerint ez egy belga jellegű sör – leginkább egy abbey dubbel – igaz, nem olyan kifinomult és törékeny, de nem is olyam magamutogató, finomkodó. Erős lendület van benne, alföldi vagányság, biztos kéz, és sok szeretet.