Budapesten a sör igencsak szubjektív dolog. Hozzáállás kérdése. A jó sör meg véleményes. Kinek ez ízlik kinek az. Ezért olyan sikeresek a német precizitást és objektív minőségi-mennyiségi szemléletet megidéző események – mint pl. a városszerte elszaporodó Oktoberfest ünnepségek.
Mert az Oktoberfest nagyszerű hívószó, mindenki egyből a sörre meg az üvöltözésre asszociál, de az ordenáré képzeteket valamiképp szentesíti a németek iránt érzett nem teljesen indokolatlan irigységünk/csodálatunk. Feltűnt, hogy ez már a hatodik budapesti Oktoberfest ezen az őszön, hát tegnap este vettem a bátorságot és beléptem az Astoria Szálló ajtaján, és benyitottam a fülledt eleganciát árasztó Mirror étterembe. Este fél nyolckor olyan hangulat fogadott, mint a jóféle magyar filmek végén, amikor a mulató disszidens a hajnalban elhúzott utolsó nóta végén főbe lövi magát.
Talán azért, mert mint megtudtuk, aznap délután le is szerelték az Oktoberfest ünnepséget jelképező egyetlen csapot, noha a program október 31-ig tartott volna. A dolog nyilván totális érdektelenségbe fulladt. De vajon miért? Sorolom:
1. a forgalmas utcára néző kirakatukba ezt a programot elfelejtették kitenni, úgyhogy az arra járók nem értesültek a dologról.
2. ha valaki mégis értesült róla, és elment, akkor azt láthatta, hogy noha az Oktoberfesten hat cég söreit mérik, itt csak egy cég egyetlenféle sörét mérik, és ha valaki belekóstolt, arra is hamar rájött, hogy az az egy cég még csak nem is egy német sörgyár, hanem a Dreher, hiszen itthon főzött Hofbrau Münchent csapoltak, amit ehelyütt nem kezdenék el értékelni, kb. azért mert értékelhetetlen.
3. az emberek nem hülyék: megtanulták már mit jelent a magyar Oktoberfest: semmit. Ezért, ha értesültek róla, sem nagyon törték magukat össze azért, hogy odajussanak. Köszönettel tartozunk a messze földön híres magyar vendéglátásnak, hogy sikerült az Oktoberfest fogalmát laposra taposni, akár egy pillepalackot.
Miért van az, hogy felnőtt emberek összefognak és ostobaságokat csinálnak? Erre nem tudom a választ.
Mivel a magyar Oktoberfestről lecsúsztunk, átmentünk egy másik ivóba a Nyugati vonzáskörzetébe. Itt még cifrább szubjektív sörjelenség fogadott. Az amúgy nem a legkellemetlenebb fajtához tartozó, de jócskán agyonbrandingelt tinédzseritató pincehelyiségben kértünk egy korsó Tuborgot, és megkóstoltuk. Elég döbbenetes volt. Nem arról van szó, hogy állott volt, vagy buggyant, nem: egy másik sör volt a pohárban. A Tuborgot nem nehéz felismerni: száraz, ízetlen, mustáros, szúrós. Ami a poharunkban volt, az hamisítatlan vacak házisör volt. Éretlen, szalmás, édeskés, lohasztó – a régi típusú alkoholistaellátó sör. De miért volt Tuborgos pohárban?
Amikor visszavittem, a pincér korrekt volt, mondta, hogy baj van a minőségével, adott helyette mást, és amikor kérdezgettem, hogy tényleg milyen hordó van azon a csapon, akkor majdnem azt mondta, hogy Tuborgos, és hogy jöjjek be a pult mögé megnézni, ha nem hiszem el, de a mondatot az utolsó pillanatban elharapta. Nem mentem be, annyiban hagytam.
És most se írom le a kocsma nevét, mert nem akarom, hogy miattam megszívassanak bárkit, esetleg bezárják a kocsmát, vagy egy magyar sörfőző elveszítse az utolsó belvárosi csapját. De, mint fogyasztó enyhén szólva átverve érzem magam.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.