A múltkori Vajdahunyad vári belga buli egyetlen valódi sörújdonsága volt a Quintine csapat. Szimpatikus kövér csatosüveges banda, a legerősebb és legjobb fekete Hercule Stouttal, és a zseniális középső Ambrée-vel, illetve az otthoni kinyitásra eltett alulértékelt, alig ismert Blanche Bio-val.

A belga délutánon egy régi motorosnak számító pultos megtanított rá, hogyan kell látványos felpukkantani a csatosüveget, hogy apró kis töltetként lője ki a felgyülemlett széndioxidot. Azóta így nyitom. Vagány.
Opálos, fakó narancsszín folyadék csorog a pohárba, vékony, de tisztességes habot fejlesztve. Az illata kellemesen szúrós élesztőszag és komlóillat. Az első kellemes meglepetés a szájban habbá omló buborékos test.
A habzás egy darabig elszórakoztat, végül nagyon szépen leülepszik egyfajta mézesen malátaédes-komlókeserűségbe, majd észrevétlenül a komló kezd el felülkerekedni. Ez a komló annyira fűszeres, hogy a szájnak szinte mentaíze lesz utána. Nagyon finom komló: fogkrémszerű, füves, mentás, fűszeres.
Könnyen élvezhető, egyértelmű ízekkel, de izgalmasan előadva, és csak ekkortájt jut eszembe, hogy talán búza is lehetett benne, majd még abban a pillanatban ráeszmélek, hogy ez valójában egy belga búzasör. Hát nem egy tipikus búza, de nagyon kellemes, sőt: nagyszerű.
Egész leheletfinoman ott van benne az a tengervizes, sós benyomás, amit annyira tudtam értékelni a Pannepot Grooten Tocht-jában. Éljenek a sós búzák.
Az Ellezelloise sörfőzde 1993 óta működik Vallonföldön. Sörük a Quintine nevet a helyi boszorkányról kapta. A Bio-Organic búzasör a legújabb sörük, ezért nem sok infót lehet róla fellelni, azt sem lehet tudni, mennyire van komolyan gondolva a bio, az organic vagy mindkettő.