Többször hallottam, hogy ezt a sört nem szabad este inni, mert nem lehet tőle elaludni. Ezért egy hosszú vasárnap délután nyitottam ki, de így sem sikerült estig befejezni.
 

Már a megjelenése beszakítja az asztalt. A színe tömény, átlátszatlan barnásfekete. A csurgása félelmetes, úgy mászik ki az üvegből, mint valami nyugodtan tekergő fekete kígyó. Valóban az egyik legsúlyosabb kinézetű sör, alig lehet rá habot produkálni, de aztán beindul, és akkor abszurdul magas sötétbarna habot vet, ami lassan elmúlik és finom csipke marad a helyén.

Az illata csodálatos likőrbe forduló pörköltmaláta illat, nagyon malátás, mintha sörcefrébe szagolnánk, fullasztó – nem is igazi sörillat, inkább a sör ideájának illata.

Hosszan nézzük a farkasszemet, ezt a kóstolást nem lehet elkapkodni. A söröm megtévesztésig hasonlít egy pohár folyékony tortabevonóra. Végül csak belekortyolok.
Sűrű és olajos. Az első korty sok apró szénsavas molekulával kezdődik, abból a fajtából, ami nem engedi, hogy nagy kortyot igyál. Aztán a a szájpadlást elárasztja egy erős melaszos édesség, ami szinte azonnal fekete csokoládévá dúsul, miközben meggyes, fanyar pillérekkel támaszkodik az oldalsó ízlelőbimbóinkra, és mielőtt az utóíz némi lágyabb karbonáció keretében kifejlődne, a maláta megmutatja száraz, földes pörköltségét, miközben egy pillanatra megvillan a komló zöld keserűsége. Aztán az utóíz - földes, feketekávés, feketecsokoládés, alkoholos, likőrös. Közben szinte csípős is, annyira intenzív. Ha túl nagy kortyot iszom belőle, már fájnak az ízek, mar a kakaóssága.

Ugye tudjuk, miről szól ez a kávé? A dél-ássziai civet-macska potyadékából nyerik ki a világ legdrágább kávéját, és azzal főzik ezt a sört. A civet-macska imádja a kávét, jól megeszi, aztán a beleiben elkezdi megemészteni, de ennek nem jut a végére, mert még azelőtt kiadja hátul. Szorgalmas délázsiaik ezt összegyűjtik, kibogarásszák belőle a kávészemeket, és arcpirító áron adják el. Nekem ugyan még nem volt szerencsém efféle kávéhoz, de állítólag a magas ár nem az ürülékben való turkászás okozta megaláztatás ára, hanem az ízé. A civetmacska emésztőnedvei különleges aromává fermentálják a kávé ízanyagait.

A Ca Phe Con kávé is ilyen, igaz csak a világ második legdrágább kávéja – ezt adja a dán Borg Bjergsø, a Mikkeller vándorsörfőzde sörmestere a Beer Geek Brunchhoz, amit a Nøgne ø sörfőzdében főz.

A kávé-stout nem egy ritka műfaj, pláne a posztmodern sörfőzők szeretik főzni, mert könnyen elmondható a koncepció, de annál ritkábban képvisel igazi különleges minőséget. A kávé gyakran a komplexitás rovására megy, és ha túl karakterisztikus, lejátssza a színpadról a kifinomultabb pöröltségeket. A Beer Geek Brunch nem ilyen.

Ennek az íze nem is emlékeztet kávéra, mondhatni, hogy a kávé eszenciája van benne. Miközben tökéletesen sörszerű, és senkinek nincs olyan érzése, hogy kávét löttyintettek volna bele. A kávénak ugyanis csak a legnemesebb illatos, fűszeres, szerecsendiós, boros aromái vonulnak fel, a BGB pörköltsége teljesen a malátáé. Egy mesebeli kávé íze, remegő tökéletesség, trópusi gazdagságú íz Dániából: fekete katedrális.

Ahogy melegszik, jönnek elő a gyümölcsök – mazsola, meggy – illetve a vanília. Kezd érvényesülni a belefőzött zabpehely selymes csúszóssága, egyre selymesebb, és egyre sziruposabb, miközben az íze csontszáraz. Kiborító, hogy egyszerre ennyire száraz és ennyire édes. Érzelmileg leterhel, ennyi örömet egy menetben meginni – nem is lehet. Már három korty után szívdobogást kaptam, és amikor az ember feláll, kiderül, hogy nincs izom a lábában. Majdnem 11% alkohol van benne. Egy két decis adagot eltettem a hűtőbe és jó pár órával később fejeztem be – semmi nem történt vele.

A rend kedvéért teszem hozzá, hogy nem ez a világ legkülönlegesebb söre, mert a Beer Geek Brunchból készült olyan, amit Bourbon, Islay, illetve Highland-whiskis hordóban, meg Calvados, Portói és Madeira-hordóban érleltek. Nehéz elképzelni, hogy ez a sötét tökéletesség még bárhová fokozható – így is túl van mindenen, amit söröktől valaha is elvártunk.