Teljesen véletlenül sodródtunk oda a Brau Beviale túlsó felében nyíló Soeul-terembe, ahol teljesen véletlenül elkaptuk a Hop Growers of Amerca nevű szervezet által rendezett keményvonalas, geek-barát amerikai sörkóstolást.
A terem már tele volt, de azt ajtóban tovább gyűltek az emberek. A szervezők extra asztalokat, padokat, sört szerveztek, és hasztalan nyugtatgatták a későn érkezőket, hogy ne aggódjanak, mindenkinek jut majd sör.
A színpadon a USAHops képviseletében egy szélesen amerikai mosolyú fiatalember – Micahel Sclader - mutatkozott be, és elmagyaráázta, hogy az elmúlt évben a túltermelés miatt 30 száztalékkal, 16e hektárról 12e hektárra csökkent az amerikai komlóföldek területe, majd átadta a szót Charlie Papaziannak, az amerikai sörforradalom egyik atyjának, aki hosszan beszélt a dolgok keserűségéről, mielőtt továbbadta volna a mikrofont Matthew Brynildsonnak, a kaliforniai Firestone sörfőzde sörmesterének, aki magát a kóstolást vezette.
Közben lassan nekiláttunk az asztalon sorakozó söröknek. A Sierra Nevada Porterje csokis illattal támadó, közepesen habos, kellemesen pörkölt és kellemesen komlózott sör. Könnyű, de semmi esetre sem vizes vagy laza. Harmonikus, jó sör.
A centennial komlóval hidegkomlózott Firestone Pale Ale olyan benyomást kelt, mint valami komlóüdítő: száraz, könnyű és szúrós. 
A Firestone Union Jack IPA-ja egyike azoknak a söröknek, melyektől a falnak lehet menni. Már az illatától is: animális, brutális, sajtos élesztőszaga van – némileg egy büdös lábat idéz. A Simcoe nevű komló tehet róla, meg egy sor másik: Amarillo, Cascade, Centennial, Chinook és Warrior. Igazi agresszív amerikai IPA, sok citrusos, ananászos ízzel – végül is hektoliterenként 2 kg komló van benne.
A Caldera Pale Ale-hez gyanakodva nyúltunk, ránk még nem ragadt át az a fajta amerikai kraft-sör liberalizmus, ami semmi rosszat nem lát abban, hogy kézműves sört bádogdobozba töltik. És mint afféle hitetlenek: valóban főképp a doboz ízét éreztük a sörön.
A végére tartogatták a fejlövést, a kaliforniai Moylans főzde Hopsickle Imperial IPA-ját. Az egzotikus címkéjű 7,5 decis sör illata szúrós és animális, és pálinkára is emlékeztet. Az íze egész pályás letámadás, olyan akár egy szuperkomlózott barley wine, és tökéletes, majdnem szoborszerű, mint valami drága párlat. Majdnem 10%-os alkoholtartalma végképp letaszított bennünket a szakmaiság szent léghajójáról, hogy végül hat befőttesüvegynyi friss amerikai komlótobozzal és egy csomó névjegykártyával idétlenül vihorászva, majdnemhogy dülöngélve hagyjuk ott az emlékezetes előadótermet.
