Amerikai IPA-kat kóstolgatni egy kietlen februári estén, amikor az egyiptomi nép a szabadságért didereg, igazi drága bűn, emberiség elleni vétség, olyan, mint a szétlőtt Bejrút felett egy tetőteraszon madeirát kortyolni.
Egy rajzfilmfigurával dekorált első világháborús kézigránáthoz hasonlatos palack az első. Nem is IPA, hanem golden special ale, FRED néven egy karácsonyfadíszes német császári rohamsisakban feszítő bajszos buldoggal a címkéjén.
A Portland, Oregoni Hair of the Dog sörfőzde speciális arany ale-je világító narancsszínnel pompázik a frissen vásárolt tulipánpoharakban. Az illata felkavaróan gyümölcsös és édes. Percekig lebegünk tőle. 
Végül beleiszunk, és visszatérünk a földre. Az íze az illatához képest visszalépés, vaskosan cukros és karamelles, majd oldalról fékezés nélkül beleszáll a komló, és végül elég tömény, szigorú édes komlószörpi lesz belőle.
Az első szigorú élményt persze szépen lazítja az oxidáció, úgy bomlanak ki az ízek, mint az összegyűrt, majd lassan kinyújtózkodó újságpapír. Érdekes, medvecukorhoz, marcipánhoz hasonlatos ízek jönnek elő a mélyéből, ezeket a szokatlan aromákat az árpa mellett felhasznált rozsmaláta okozhatja. 
Fred, a névadó nem más, mint Fred Eckhart a (csak Amerikában) világhírű sör- és szaké-író, aki a Portlandet az USA sörfőző-fővárosává nyilvánította. Ő nagy híve volt az „all-grain brewing”, nak azaz az alternatív maláták használatának, azonkívül meg vigyori biciklibajszos fejével extrém hitelesen képviselte a minőségi kézműves sör ügyét – ami az USA-ban gyakran kötődik a német sör-fennsőbbség gondolatához. Ha valakire, akkor rá illett az a jelző, amit az amerikaiak az efféle sörmániásokra használnak: beer-mensch.
