Az amerikai újhullámos sörfőzés világítótornya, sokat hallottunk már róla, most végre meg is kóstolhattuk, és nem is kellett csalódnunk: idősebb Plinius nekünk is mindenféle meglepetéseket okozott.
Első körben azt kell mondanom, hogy nagyon jó a neoprimitív design, nem is annyira a címke hangsúlyozott egyszerűsége, mint inkább az alap Kőbányais egyenüveg sokkoló hatása ebben a high-tech sörkultúrában. Kaliforniában, ahol a Russian River Brewing Company ezt a sört készíti, ez az üveg legalább olyan fura lehet, mintha amfórából innánk a tokajit.
Érdekes, hogy az amerikai IPA-őrület egyik központi söre a mainstreammel tökéletesen ellentétes irányba indul. Sötétsárga színét fehér, szépen csipkéződő hab koronázza. Az illata először intenzív sárgadinnye, vagy inkább sárgadinnye-rágó, majd lassan némi sajtos lábszag társul hozzá, ami a legkomolyabb IPA-k velejárója.
Az első korty aztán színesíti a képet valami nagyon határozott kenderes jelleggel. A sárgadinnye és a kender aromái együtt egy kifejezetten üdítő ízképet adnak ki. Noha ez egy 8%-os dupla IPA, a teste közepes, kifejezetten könnyen iható sör, nem is emlékeztet a dupla IPA-k fülledt exkluzivitására, olyan, mintha egy mindennapi ivásra szánt sört innánk, aminek gyönyörű és szokatlan ízei vannak.
A komlóképlet szintén az amerikai álom cáfolata. Határozottan európai földes komlók viszik a primet, melyek némi gyomnövényes ízen át a kenderhez is szépen idomulnak (vagy lehet, hogy a kenderesség is csak valamelyik komló tudománya?). Tehát egy sárgadinnyés, kenderes, férfiasan komlózott sör válik nagyon közérthetővé, elegánssá és egyszerűvé. Szerintem le kéne váltani a core-lágereket erre az ízre. Jó, nem vagyok teljesen hülye – az ára ezt sosem tenné lehetővé, de magában a sörben semmi olyasmi nincs, amit bárki ne tudna befogadni. Viszont közben tökéletes.
Idősebb Plinius azért került a címbe, mert annak idején ő nevezte el a komlónövényt Lupus Salictariusnak, ami annyit tesz „Farkas a bokorban”, ami állítólag arra utal, ahogy a komló nő, átbukdácsolva a bozóton, befonva, indázva a bokrokat – settenkedve, akár a farkas. Később szegény Plinius a tényfeltáró újságírás korai áldozataként 79-ben odaveszett, miközben Pompei pusztulását tanulmányozta.
