Most végre jól néz ki a Puskin utca. Amióta minden kocsmáját bezárták, kicsit kietlen lett, és felülkerekedett a pápaszemes klasszicista szigor. Most azonban a vége felé két reklámfény is jelzi, hogy pislákol benne az élet.
 

Közelről látszik, hogy egy apró kocsmához tartoznak, az egyik a Rudolf Jelinek termékeit hirdeti, a másik pedig a Postřižinské söröket. Ráadásul Hrabalnak hívják, úgyhogy talán eddigre mindenki rájött, hogy a legifjabb pesti csehkocsmában járunk, ami most nyitott február elején.

Ez azonban maximum a wc-n látszik, mert amúgy olyan kellemesen, szinte otthonosan kitaposott helyiség, mintha már évek óta szolgálná a törzsvendégeit. Egyszerű sör- és étlapjáról több üveges sör mellett háromféle csapoltból is lehet választani, én korábbi mellényúlásaim után, tudom, hogy a Francinův ležák-ot, a 12-es világost kell választani, mert az a legfinomabb. Azaz pontosabban csak ez ízlik, mert a Něžný barbar és a Tmavý ležák az én ízlésemnek mind túl édesek.



Leülök a pult előtti asztalhoz, és hamarosan tökéletes kövér korsó érkezik, tökéletes habbal, mellé egy cetli rajta egy kis firkával és egy vonással – eddig tiszta Prága. A söröm közepesen testes, közepesen száraz, igazi sörszerű sör, egyszerű, és szép, mint egy szál tökéletesen pácolt deszka. Aztán szép lassan dől bele a komló, a kortyok vége egyre keserűbb és keserűbb lesz, és egyre finomabb, csípősebb, karakteresebb. A teljes összekomlózódás egy szép pillanatában mintha szilvapálinka ízre harapnék.

Közben látom, hogy sörkorival is készültek, a négy alap cseh harapnivalót tartják, ami még így is több, mint amire számíthattunk volna egy bármilyen kocsmától: - nakládaný hermelín (olajban pácolt camembert, itt hagymával), utopenec (ecetes-hagymás pácolt szafaládé), zavináč (ruszli), kvargli

Az, hogy ezeket nem kóstoltam meg, annak köszönhető, hogy időközben befutott tesztelőtársam a cigarettafüstös helyiségben, autentikusan viselkedő (értsd: részegen ordibáló) kocsmai társaságban nem óhajtott ételt fogyasztani, inkább azonnal távozni kívánt. Ez persze nem más, mint személyes érzékenység, mégis némi optimizmusra hangolhatja azokat, akik attól félnek, hogy a dohányzás betiltása ellehetetleníti majd a kocsmáikat.
 
A nymburki sörgyár azért formál előjogot Hrabal fejére, és a Postřižinské (Rövidre Vágva) névre, mert Hrabal gyakorlatilag ebben a gyárban nőtt fel, melyben apja könyvelőként dolgozott, és ha nem tévedek, ez a gyár adta az általa írt Sörgyári Capriccio című halhatatlan műhöz az ihletést – és talán a forgatási helyszínt is.

Amúgy a sörgyár termékei nem számítanak a legjobb cseh söröknek, de annyi biztos, hogy a lágerükért nem érheti őket kifogás.

Serteperte is járt itt >>>

KK még a cseh sörfesztiválon kóstolta a fenti sört >>>