Kozlak
Az eredeti felfogású, metálos design szép mahagóni színű sört rejt drapp habbal. Nem egy nagyágyú, nincsen komoly teste, egy kellemes, vékony baksör. Nincsenek súlyos ízei, persze karamell és komló ott van. Iszogatásra jó, és akkor ott a sok alkohol – 6,5%. A lengyelek angyon szeretik az erősen alkoholos söröket – gyakran még íz sem kell nekik hozzá.
Komes
Nem tévedtünk, amikor a Fortuna Komes nevű sörét vettük utoljára. Mély sötét sörrel van dolgunk, hatalmas, lassan oszló arisztokratikus habbal. A teste inkább kecses, mint robosztus, de semmiképpen sem vékony. Az ízei elég egyértelmű vonalat rajzolnak ki: boros, pörköltmalátás, erősen alkoholos, és végül súlyosan hordós. Turistának érezzük magunkat egy ódon várkastélyban, lassú nyikorgással záródó évszázados tölgyfaajtók, dohos szegletek, rozsdás páncélok, borzasztóan evokatív, annyira, hogy ekkor magától beugrik, hogy a Komes annyit tesz: Nagymester. Méghozzá ha lengyel sörről van szó, akkor csakis a Teuton (Német) Lovagrend nagymesterei jöhetnek szóba, akiket a lengyelek sokkal hevesebben gyűlölnek, mint mi a nagyszakállas török pasákat, pedig történelmi szerepük hasonló. Ezek szerint a lengyelek egy kicsit mégis csak büszkék erősen darthvaderi hangulatú ősellenségeikre, a véreskezű, tébolyult Jungingenekre, Rottensteinre és Wallenrodéra, akiknek nem kevésbé epikus kinyírása a lengyel nemzeti összetartás gyökereit szolgáltatja.
