Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.



Rendszeres kommentelőnk, a Skóciában élő magyar whisky-blogger, Barman's Choice helyettetek látogatott ki az edinburghi real ale festivalra és elmeséli mit látott.
 


A beszámoló elején kéretik figyelembe venni, hogy nem vagyok sörivó, így a Folyékony Kenyér és egyéb magyar sörblogok közönségének hatalmas ismeretei, fanatizmusa, alázata a sör iránt bennem nincs meg. De érdeklődve követem a hazai sörblogokat, főleg a magyar kézműves sörök iránti elkötelezettségük miatt.

Magam a skót whiskyben vagyok járatos, Edinburghban élek. Munkámból adódóan azért illik képben lennem egyéb italok tekintetében is, ezért ez a fajta szakmai ismeretszerzés és személyes amatőr kiváncsiságom vezetett el oda, hogy az elmúlt években odafigyeljek a skót sörfőzés körüli dolgokra.

Kapóra jött,hogy a napokban Edinburghban rendezték meg a "Scottish Real Ale Festival"-t,amire el is látogattam. Ez volt az első sörfesztiválom, különösen ez volt az első real ale fesztiválom. Pár nappal a rendezvény előtt igyekeztem felkészülni, hogy ne totálisan tudatlanul állítsak be és, hogy alkalom adtán beszámolót írhassak a magyar sörkedvelők valamely blogjára.
Hát,ez történt..::)

A Scottish Real Ale Festival egy olyan rendezvény amelyik a CAMRA azaz a "Campaign for Real Ale" nevű brit szervezet égisze alatt kerül évről évre megrendezésre. A CAMRA negyven évvel ezelőtt alakult, négy sörkedvelő jóbarát írországi látogatása után. A kvartett szomorúan konstatálta 1971-ben, hogy mennyire kiszorultak a helyi, kis sörfőzdék a tradicionális brit pubok, bárok kínálatából. Célul tűzték ki,hogy márpedig ők hirdetni fogják a real ale minőségi fölényét, segítik, felkutatják a lokális kis sörfőzdéket és megpróbálják visszacsempészni a brit italkultúrába a real ale fogyasztását. Jelenleg a CAMRA 120 000 taggal rendelkezik, elmondható tehát, hogy remekül működő civil kezdeményezés nőtte ki magát egy megkerülhetetlen szakmai egységgé.

Ennek a 40. évfordulónak ajánlották az idei edinburghi fesztivált. Mielőtt elindultam volna a fesztiválra, kezembe vettem a rendezvény hivatalos műsorfüzetét, hogy tájékozódjak a részletekről. Ennél nagyobb segítséget nem is kaphattam volna mint ez a kis füzet! Teljes mértékben, a lehető legrészletesebben készített fel engem és gondolom minden egyéb, hozzám hasonló amatőr érdeklődőt. De legalább akkora segítség lehetett a profi real ale rajongóknak is. A füzet elején kilenc, különböző színű pohár ikon magyarázta el, milyen típusú sört lehet majd kóstolni.

Világoskék színnel jelölték a Mild típust.Ez a magyarázat szerint 3.5% vagy az alatti,lágy,könnyen iható sör.

Piros pohár jelentette a Old Ale/Strong Mild kategóriát. Ez a Mild típusnál magasabb alkoholfokkal bíró, de hasonló ízű sörök voltak. Az Old Ale ha minden igaz, érlelt sört jelent.

Narancssárga kódja volt a Bitter kategóriának. Erről már hallottam korábban, tudom, hogy népszerű a szigetországban - 4% alatti, testesebb sör.

A fehér színű pohárka jelentette a Best Bitter irányzatot, export sör, hasonló ízekkel mint a Bitter, csak az alkoholerősség 4-4.6%.

Lila pohár volt a jele a Strong Bitter söröknek. A leirás szerint 4.6% alkoholerősségű sörök ezek, köztük az IPA típusúak. A megjegyzésben leírták, hogy egy igazi IPA 5% vagy annál csak nagyobb alkoholerősséggel bírhat.

Citromsárga kódja volt a Golden Ale kategóriának. Ezt egyfajta új stílusú sörnek írták le, 3% és 5.3% közti, friss, üde ital.

Fekete pohár jelezte természetesen a Stout&Porter fajtákat.

Sötétkék volt a Barley Wine, egy Skóciában népszerű, magas alkoholerősségű, gyakran 12%-os, kissé testes sör.

Zöld volt a Speciality Beer kategória, ide soroltak minden egyéb sört, köztük a búzasöröket, gyümölcsös söröket és a hordóban érlelt lágereket.

Ez a magamfajta amatőrnek remek eligazitás volt, nagyjából sikerült belőnöm milyen söröket szeretnék majd megkóstolni. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy mind a kilenc típust nem tudom végigkóstolni.

A füzet következő oldalain elkezdődött a fesztiválon résztvevő sörfőzdék ABC sorrendben történő felsorolása. Felül a sörfőzde neve és székhelye, alatta a fesztiválon kínált söreik. A sörök neve, erőssége és egy leirás a sör ízeiről. Mindegyik sör előtt ott volt a kis pohár a megfelelő színnel, én tehát hátra is dőlhettem, elég volt csak a megfelelő színű söröket bejelölgetnem magamnak egyfajta kóstolási tervként. Nem mondom, hogy nem adott egyfajta magabiztosságot az, hogy ilyen alapos felkészítéssel vághattam neki a fesztiválnak.

A rendezvény egy három emeletes épületben volt. A belépő CAMRA tagoknak 3 font, normál esetben 5 font volt. Ezért beléphettél a rendezvényre és azonnal kaptál is egy a fesztivál logójával díszitett félpintes vagy egy pintes poharat, kapacitásodnak megfelelően. Itt meg is állnék megint picit. A britek sörkultusza ismert világszerte, ahogy a sajátságos mértékegységeik is. Kezdő bartenderként a helyi vendégek napokig szórakoztak velem, mert a csapolásnál - pedig esküszöm készültem rá - nem a nekik megfelelő volt a "head" azaz a habkorona. Vagy állandóan szajkózták, hogy "top up!" vagyis töltsem csak csordultig a pintes poharat mert ők egy pintet fizettek, nem pedig 0.98 például. Mindig készségesen megtettem, gondoltam ezt kívánja a korrektség és azt is tudtam, hogy ez itt annyira erős tradíció és nagyon komolyan is veszik, hogy rajtam ne múljon. Igen ám, de a bárokba a pintes pohár az valóban a pohár pereméig pint, eddig kellene tölteni a sört, de akkor hol marad a hely a habnak??

Rettentően élvezték ahogy egy külföldivel szórakozhattak, miközben az egésznek sok köze nem volt az amúgy akceptálható kéréseikhez, csak unatkoztak. Annyira azért nem voltak rosszak a csapolásaim anno:) Na pár nap szívózás után az egyetlen megoldást választottam, korrektül lecsapoltam a kért sört és a hepciáskodó vendéggel közöltem, hogy élve a törvény adta jogommal, részegnek fogom nyilvánítani és nincs több ital. Egyből rendben voltak a csapolásaim:) Később azért igyekeztem a lehető legtökéletesebb pinteket csapolni. Na ilyen élmények után a Real Ale Festival és a CAMRA számomra roppant pozitív módon, kinyilvánította, hogy ez valóban hülyeség ezért az ő rendezvényeiken a poharakon egy jelzés mutatja hol van a pint és a pohar annyival nagyobb,hogy maradjon hely a habnak. Magamban azonnal a szívembe zártam a CAMRA-t és így három év után mégegyszer elküldtem magamban az anyjukba az első napjaimon szórakozó "vendégeket".



Az első emeleten egy bálterem méretű helységben a hosszabbik fal mentén volt felállítva a pult. Elfoglalta az egész oldalt, itt a sörök A-tól H-ig voltak (mármint a sörfőzdék nevei alapján sorrendbe állítva), a második emeleten H-tól W-ig, a harmadik emeleten pedig hasonló méretű teremben asztalok, székek voltak, ez volt a pihenő-söröző rész.

Szerte az épületben nagy tacepaók hirdették, hogy itt mindenki, aki dolgozik - értsd jegyet árul, csapol, útbaigazít,stb. - CAMRA tag és munkájukat önkéntes alapon, fizetség nélkül végzik. Szimpatikus.

Sokan voltak, 90%-ban férfiak a középkorosztályból és attól felfelé. A rengeteg sörcsap előtt általában 2-4 embert kellett kivárni mire sorra kerültél, kb. 2 perceket ha sorba álltam. A termek ajtajában volt egy tábla ahol folyamatosan vezették, hogy melyik sör nem kapható már, mert elfogyott, ezért nem is volt olyan, hogy potyára álltál sorba. Balszerencsémre a betervezett 5 söröm közül kettő már elfogyott, mire a helyszínre érkeztem. Amúgy fix árakkal dolgoztak, 1.5 font volt a félpint, 3 font a pint. Mindegyik sörnél. Szerintem ez is nagyon korrekt és megkönnyíti mind a vendégek, mind a személyzet dolgát. Csak odaadtad a poharad, mondtad mit kérsz, tudtad mennyi lesz, kikészítetted, megkaptad az italt és kalap. Ennyi. Érdekes volt, hogy a sörök a személyzet háta mögött egyfajta tömlőszerű tárolóban voltak és mindegyik egy szürke pokróccal volt letakarva. Olyanok voltak mint a versenylovakon a melegítőpokróc a futam előtt:) A tömlőkön nagybetűkkel a sörök neve, ereje, típusa, sörfőzdéje. Ha pár lépést hátráltál a pulttól remekül beláttad,hogy hol van a téged érdeklő. A csaposok jópofa ötvenes fickók voltak, mind CAMRA pólóban.

Az első söröm a Black Isle (Munlochy, Ross-shire) sörfőzde Hibernator nevű, 7%-os porter típusú alkotása volt. A habja ugyan gyorsan eltűnt, de maga a sör az én amatőr sörlerásom szerint egy könnyen iható, pörkölt jegyekben nem túl gazdag, de kávés felhanggal búcsúzó sör. Nekem megfelelt kezdésnek. Semmi különöset nem találtam benne, miután elfogyott egy kellemes presszókávé illata maradt a pohárban.

A következő sört mindenképp Orkney főzdéjéből akartam kóstolni, sajnos a kinézett Raven már nem volt, ezért egy újabb stout/porter típust kértem tőlük. Ez volt a Dark Island. 4.6%, sötét, fekete sör, és nekem annyira nem jött be mert már az illatától a lecsengéséig egy savanyú vonal dominált. Nem volt zavaró, sőt a nagy melegben kimondottan jólesett, de én a Hibernator után valami hasonló csokis, pörkölt kávés világot vártam. Laza, könnyen iható, de a várt jegyek eléggé elbújtak a savanyú valami mögött.

A következő kiszemeltem egy IPA típusú volt, a Raj nevű a Tryst főzdétől (Larbert, Stirling).5.5%, itt már felismertem egy szép komlós világot. Nehéz lenne körülírnom, de ez amolyan igazi "sör" volt, ami az én fejemben a sört jelenti. Szép élénk szín, kortyolható és szép egyensúlyban lévő IPA. Azt hiszem ez ennyi. Ennél valami markánsabbat,egyedibbet kerestem.

Megkóstoltam még a Saligo nevezetű golden ale-t, ez Islay szigetéről érkezett, finom citrusok, maláta, lágy kesernyésség, ez tetszett.

Pihenésképpen leültem a CAMRA toborzóasztalához, ahol egy pali szépen elmagyarázta mi is az az ale, megkóstoltatott velem vagy féltucat komlót (legjobban a Fuggles ízlett) és mesélt a Camra tevékenységéről. A Camra régiókra osztotta Skóciát, mindenhol, ahol működik egy Camra fiók, az figyelemmel kíséri a körzetben a sörfőzdéket, híreket hoznak-visznek a szakmából, promotálják az ale-t és beszámolókat írnak. A real ale egyfajta forradalmát éli meg manapság, egyre több pub, bár, hotel - utóbbiak főleg vidéken - emeli be a kinálatába valamelyik helyi főzde sörét. Vannak már kimondottan olyan bárok ahol 10-15 sörből álló folyamatosan változó ale kínálat van. Az egyik ilyen Edinburghban a Bow Bar, ahol sikerült találkoznom a tulajdonosnővel, dedikáltattam is vele a CAMRA aktuális szaklapjának címoldalát, ahol ő volt lefotózva mint a Pub of the Year és Edinburgh Pub of Year díjak nyertese.

Ezután fellelkesülve még elmentem a BrewDog bárjába, ahova viszont már nem fértem be mert annyian voltak. Itt jellemzően fiatalok.

A Scottish Real Ale Festival első napja meggyőzött. Megkedveltem az ale söröket. Tetszik,hogy nem buzog benne a szénsav, tetszenek a brandek, a marketing, finomak az izek, nagy a választék, színes, finom világ ez. Örülök, hogy elmentem, és mátol real ale fan vagyok! Sajnos másnap már nem tudtam visszamenni mert akkora volt az érdeklődés, hogy nem engedtek már be senkit.

A hétvégi sörkalandomhoz még hozzátartozik, hogy megkóstoltam Edinburgh büszkeségét, egy nagyon pici helyi főzde az Innis and Gunn Original és rumos-hordós érlelésű, palackozott sörét. Nagyon finom, könnyű, édes sörök, szép megjelenéssel. Talán egy hardcore sör fanatikusnak nem nagy élmény, de én nagyon szurkolok nekik, és rendszeres fogyasztójuk leszek.

Hát ennyi volt az edinburghi real ale hétvége. A szervezés talán borult náluk is, a háttérmunka (műsorfüzet, poharak, reklám, stb.) csillagos ötös, igazán sikerült élménnyé tenni a rendezvényt, érthető volt és közvetlen. A sörök minősége is meggyőzött, a kinálat pazar volt.

Hajrá scottish real ales!!!:))

A képekért köszönet Malcolm McLean úrnak

Címkék: fesztivál skót ale

A bejegyzés trackback címe:

https://folyekonykenyer.blog.hu/api/trackback/id/tr692999598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Barman's Choice · http://scotchwhiskyblog.wordpress.com 2011.06.20. 11:26:11

Elnézést a szakértő közönségtől,de ennyi tellett tőlem..:)
Viszont azóta bújom a skót főzdék anyagait,naponta bevállalok egy csapolt vagy üveges változatot és a következő hasonló kalandnál igyekszem érdekesebb leirást adni..akkor már a sörökről:))

Grinya (törölt) · http://www.grinya.hu 2011.06.20. 11:51:21

hatalmas respect a szerzőnek, nekem ennél semmivel sem kell hogy érdekesebb legyen egy beszámoló...
óriási élmény lehetett, ű
ja, és borzasztóan irigy vagyok :)
magamfajtának egy kánaánban jártál, még ha nem is az ale vonal a kedvencem :)

lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2011.06.20. 12:46:12

Nagyon jó írás, kár, hogy a BrewDog bárja kimaradt. Amit írtál, az alapján ezt ajánlom (ha van még): www.brewdog.com/rip_tide

lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2011.06.20. 12:49:07

@lilakutyak: elbasztam a linket: www.brewdog.com/paradox

Ilyet, persze, még nem ittam, csak csorgatom a nyálam a monitor előtt.

Gérard Duchemin 2011.06.20. 12:59:19

@lilakutyak: Iszonyú jó a paradox. Kéne írnom róla...

lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2011.06.20. 13:04:29

@Gérard Duchemin: ja, pl. azt, hol lehet venni occsón, vagy alacsony szállítási költséggel. Hátha sörön keresztül megszeretném a whisky-t.

Barman's Choice · http://scotchwhiskyblog.wordpress.com 2011.06.20. 13:39:15

A BrewDog bárjánál mindig annyian vannak,főleg most,hogy a fesztivál szezon közeleg,hogy nem egy nagy élmény ott inni.Tele van fiatalokkal,az utcai része egyfajta árkád alatt van,tehát kint a cigizők is kb annyian vannak mint bent a fullos bár,szóval..majd egyszer lemegyek nyitásra,hátha akkor még van hely:)De mindennap elmegyek előtte,csak idő kérdése..

rowi 2011.06.20. 15:36:40

de a Brewdog téma engem is érdekel

Barman's Choice · http://scotchwhiskyblog.wordpress.com 2011.06.20. 15:50:18

@szanisz: hát..bocs:)
van is kis lelkiismeretfurdalásom,hogy aki igazán érti,értékeli a sört annak ez jobban kiaknázhatóbb rendezvény lett volna..
de nektek ott vannak a cseh,bajor,stb "közeli"sörök:)

szanisz 2011.06.20. 15:58:46

@Barman's Choice:

Nem szántam mögöttes tartalmat a hozzászólásomnak, és tetszett a leírásod. Ne legyen bűntudatod, sör miatt meg pláne sosem:).

Egészségedre!

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2011.06.20. 22:56:09

Sajnos a blogmotor nem enged sem sárga hátteret, sem sárga betűket, pedig most ez a szín jellemzi a lelkiállapotomat... ;-)

Nagyon pipec beszámoló volt ez, gratula!

Egyébként egy pillanatra elvonatkoztatva az ale-ektől, azért a brit (és benne a skót) civil társadalomról sokat elárul az, hogy a CAMRA 120 ezert tagot számlál, ennek a 10 miliós Magyarországon egy 20 ezres taglétszámú egyesület felelne meg.

Szóval nem csak a sörük irigylésre méltó...

lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2011.06.21. 09:25:41

@Barman's Choice: ha véletlen betérsz, engem érdekelne mennyi taktikai nukleáris pingvin fogy:) (Meg zárójelben az is, hogy mikorra ér el odáig az érdeklődési szintem, hogy pénz-nem-számít jelleggel rendelek magamnak egyet. Csak 35 font, baszki. Azért csoportos rendelésre már most nyitott vagyok:))

Barman's Choice · http://scotchwhiskyblog.wordpress.com 2011.06.21. 12:23:40

@lilakutyak: tegnap megvolt..:)meló után irok róla,elküldöm Tony Caviarnak,aztán ha úgy ítéli meg beszerkeszti.
Ha nem,elküldöm privátba:)

Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2011.06.21. 13:45:05

köszönjük. igazán kellemes és teljes írás. sokan cseréltünk volna veled

armando_otchoa · http://www.csakajosor.hu 2011.06.21. 15:21:13

az új egységbe tervezek majd ilyen agyament baromságokat beszervezni, mint a pingvin és a biszmárk...persze nem túl sokat, hiszen ha egy dobozzal(24 db) megveszek a raktárba, akkor az kb negyedmillióba kerül...

Ogreface 2011.06.21. 21:38:35

@Barman's Choice: Nagyon szép munka, gratulálok és igencsak irigykedem.

Gérard Duchemin 2011.06.22. 09:10:46

@armando_otchoa: Én megyek majd - gyönyörködni benne. Mert annyi pénz nincs is a világon, amennyibe az kerül.

lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2011.06.22. 09:17:17

@Gérard Duchemin: én az egyetemen már megszoktam az eszem vagy iszom döntési helyzetet. A gyereknek meg épp ideje lesz megtanulni, hogy eszik vagy apa iszik:)

ozur 2011.06.30. 18:27:12

@lilakutyak: kettőre :) mindkettőből

csendesdon 2012.01.14. 22:37:17

Én is Ediben ittam először Innis and Gunn-t és azóta is a kedvencem. (Londonban is lehet kapni, ha valakit érdekel)
süti beállítások módosítása