Nyíregyházával kapcsolatban az első tapasztalat, hogy szörnyű messze van, pedig sokan azt mondják, kicsi az ország, szerintem meg nagy, 2 órája tolom az autópályán, ebből egy órája teljesen egyedül, jöhetne már Románia.
 

Az EtnoFolk Sörfesztivál pont megfelelő alkalomnak tűnt, hogy tiszteletem tegyem a városban, amúgy is ritkán járok Keleten. Titokban kedvelem is ezeket a megdj-zett etnozenéket, meg a nem dj-zetteket is, bár hamar kiderült, hogy csütörtökön pont ismeretlenek játszanak, a Balkan Fanatics, a Goulash Exotica meg Maszkura csak a következő napokon. Ez az egyenlőtlen sztárelosztás nem biztos, hogy jó döntés volt a szervezők részéről, mert talán emiatt is volt, hogy csütörtökön szinte senki nem jött el a fesztiválra.

A Nyíregyházától északra fekvő Sóstó Gyógyfürdő gyönyörű helyszín, évszázados fák, mély gyep, szecessziós fürdők, hotelek, tágasság, kalandpark, ingyenparkoló, Széchenyi terves élményfürdő-giccs könyörületesen eldugva két szép régi ház mögé. És igen kevés ember, a parkoló üres, a fagyiáruslányok ásítoznak a fidres-fodros fagyidombok mögött, egyszóval vendég az nincs, de úgyis utálom a zsúfolt turistaparadicsomokat, úgyhogy ennek inkább csak örülök. Ehhez mérten a fesztivál területe is kong az ürességtől.
Miután végigbaktattam a szienctológusok, a lugosvíz árusok és az ugrópályák között, végül megtaláltam azt, amiért jöttem. A szimpatikus fesztiválkoncepció alapján a magyar söröket a kisüzemiekből válogatták, a külföldieket a LiquidGold importőr kínálatából állították össze. A magyar söröket egy kis sörutcába rendezték, és itt az első helyen meg is találtam azt a főzdét, amiről én is egy két nappal ezelőtti kommentben hallottam először.



A Nyíregyházán működő Kurbely Kft, mint oly sok más főzde, 1994-ben alakult és azóta főzik ClassGold fantázianevű „sajátos” ízvilágú sörüket. A prospektus némileg bocsánatkérő hangnemben megfogalmazott jelzője azt takarja, hogy nem spórolták ki belőle a komlót. A Kurbely egyetlen fajta sört főz, régen próbálkozott barnával, de az eladások nem igazolták vissza a fejlesztés szükségességét. A ClassGold nem egy nagyon kifinomult sör. A nyelvvel való első találkozás érdektelen, alacsony ballinfokú, híg világos sört sugall, értékeit csak lassan tárja fel. Karbonációja kellemes, és némi test is megmutatja magát, kialakul valamiféle értékelhető sűrűség és egyre erősebb komlóíz. Megint csak nem egy kifinomult komlóíz, de legalább egyre markánsabban lesz jelen, ahogy az utóíz beüt, és a végén teljesen átveszi a hatalmat. A sörfőzővel csak telefonon tudtam beszélni, mert nem tartózkodott a városban, de sajnos nem tudta megmondani, hogy milyen komlót használ a sörfőzéshez. Annyi biztos, hogy német – amúgy nem nagyon szokta nézegetni, hogy mi van ráírva. És ezt most nem azért írom le, hogy pálcát törjek a tájékozatlansága felett, inkább csak azért, hogy lássuk, milyen körülmények között zajlott a sörfőzés az elmúlt évtizedekben – hiszen ez a legtöbb ma aktív sörfőzőre jellemző, hogy nem tudja, pontosan milyen komlót használ. Általában annyit tudnak, hogy német, vagy szlovén, vagy cseh, esetleg még annyit is, hogy Hallertau, de ugye az is csak egy tájegység, tehát olyan mintha egy borról annyit tudnánk, hogy „villányi”, és kész.

A Kurbellyel szemben állt a Mályi Ászok sörfőzde standja, melyben maga Bokor Péter, a sörfőző teljesített szolgálatot, és miután felfedtem magam, mint sörsajtó, szívesen végigmutogatta a söreit. Először a Rauschberg Búza nevű sörre mentem, mert mielőbb túl akartam lenni a kellemetlenségeken. Nem ittam még jó magyar búzasört (a Főzdefeszten csapolt Bors búzáról lecsúsztam), ezért a legrosszabbra számítottam, de nem volt olyan szörnyű. Miközben egész iható volt, valahogy nem hasonlított eléggé a búzasörre, mert volt benne valami savankás vonal valahogy túlságosan emlékeztetett a világos lágersör ízeire, pedig állítólag Olaszországból hozzák a folyékony élesztőt hozzá, és mivel köpenyhűtéses az erjesztő, a megfelelő erjedési hőmérséklet beállítása sem okoz gondot. A titok továbbra is megfejtetlen.



A Rauschberg Barna kárpótol, a legőszintébb és magabiztosabb csehes pörköltség, biztos kézzel komlózott, nagyon klassz sör – ráadásul szűretlen! A világos már kevésbé ízlett. További kóstolást igényel.  

Ott volt még a Rizmayer, a Serforrás és a Hammurappi Álma, valamint a Köleses Sör, akik immár a második főzet Dupla Kölessel boldogítják a népet. Én felesespohárban kóstolgattam hosszan és azt kell mondjam, az első főzet óta is fejlődött, egy nagyon finom, törékeny karamellességgel lett jobb, mint az előző. Megkóstolhattam a Serforrás Rakamazi Almás sörét is, amit a rakamaziak kifejezett kívánságra főznek, és kellemes volt, de nem kellett tőle hasra esni. Az almaíz és a komló már megint csak nehezen barátkoznak, és az egész kicsit fura. Meg aztán, ha már alma, akkor miért nem cider?



A csütörtöki fesztiválnap nem sikerült túl jól a forgalom szempontjából, és kicsit úrra is lett rajtunk a kelet-magyarországi hüppögés, minden irányból meghallgathattam, hogy errefelé már rég nincs munka, nincs képzett munkaerő, nincs vendég, a turizmus döglött, például ezen a nyáron az egész térségben ez az egyetlen fesztivál. Amikor másnap a szálloda portáján kifizettem 800 forintot a reggeliért, akkor megjegyeztem, hogy a kávé igen vacak volt, a csajnak felszaladt a szemöldöke és azt mondta, nem is kávé volt, hanem cikóriakávé. Amikor megkérdeztem, hogy vajon mit követtem el, hogy a másnaposságomat cikóriakávéval akarták kúrálni, akkor azt mondta, hogy ez szokásos reggeli ital. Én biztos nem leszek szokásos vendég ott, ahol a cikóriakávé szokásos reggeli ital.

2 kérdés:

1.    iszik valaki reggelire cikóriakávét?

2.    nem tudja véletlenül valaki, hogy sikerültek a ma végződő fesztivál további napjai?