Akit Londonban nem érint meg az angol pubok és az angol sörök hangulata, annak robotból van a szíve. Mert nincsen jobb annál, mint egy pub mélyén lassú ale-ekkel csendesen becsiccsenteni a laposan beeső délutáni napsütésben.
Ráadásul ellenállhatatlan a választék sokrétűsége. Londonban nemigen találni olyan pubot, ahol 4-nél kevesebb féle sört mérnek. Általában van egy vagy két láger (jellemzően Carling és Stella Artois) egy cider, és mondjuk 3 féle real ale – persze igazán szuttyadt kocsmában nem jártam, nem ismerem tehát az egész spektrumot.
Az első este a Salusbury Roadon lévő Salusbury nevű gastro-pubba ültünk be. Gastro-pubnak azt hívják, ami szakított a hagyományos, mondhatni unalmas pub-fooddal, és majdnem, de mégsem teljesen étteremszintű ételválasztékot tart. Itt az első sör, amit megkóstoltam a 3,8%-os Adnams Bitter volt, és végig ez maradt az egyik legjobb sörélményem. Teljesen szénsavtalan sötétbarna folyadék, de egy pillanatig nem zavaró a lapossága, mert annyira frissen és erősen komlós, hogy valóságos komlóteaként itatja magát. Valóban eléggé teaszerű volt, és nagyon finom.
Az utolsó este visszamentem ugyanoda és megkóstoltam ugyanazt a sört – ezúttal egész más volt. Ezt mindenképp megtanultam Londonban – ugyanaz a real ale mindennap más, hiszen él és változik. Az utolsó este sokkal pezsgőbb volt és savankásabb, bizonytalanabb. Viszont egyszer csak egy kis komlóvirág-szirmot szedtem le a nyelvemről – ezt a sört valamikor valaki hidegkomlózta. Régen a pubban volt szokás, ma már a sörfőzdék végzik.
Az Adnam’s Broadside a főzde erősebb, komolyabb főzete szintén nem volt rossz, de karaktere kevésbé volt szimpatikus. Édes volt, mogyorós és hordóízű, és a gyenge bitterhez képest alkoholos.
A Notting Hill Gate-nél lévő Prince Albertben egész komoly választék van, itt már egy amerikai sör is csapra került – a Sierra Nevada, de nem volt túlságosan izgalmas vagy eredeti. A real ale-jeik közül a Speculation-t visszaküldtem, mert konkrét ecetíze volt, bár aztán mondták, hogy ez ilyen. Viszont a Moor Northern Star-ját nagy élvezettel iszogattam, jó bevezetés ez a real ale mélyebb, titokzatosabb rétegeibe.
Szép világossárga színű sör hab nélkül, ahogy az egy frissen csapravert jó állapotú real ale-től elvárható. Nagyon érdekes és erős aromája van. Először gumicukornak tűnik, aztán licsire asszociálunk, végül beugrik: mangó. Tökéletes és összetéveszthetetlen mangóíze van. A teste könnyű, vizes, egy kicsit mégis olajos. Némi kis tengervizes sósság is vegyül bele, ha jól emlékszem, bár ezt a jegyzeteim nem támasztják alá. Az utóíze a könnyed komlóé.
Ezzel meg is találtam a kedvenc ale –ízemet: ettől fogva a legjobban a trópusi gyümölcsízű, enyhén sós ale-ek érdekelnek.
