Ezúttal a sárkány nem kínai, de a harmadik világ ősi szimbólumainak vásári bóvlivá avatását a jamaikai Dragon Stout címketervezője is gond nélkül teljesítette, pont úgy néz ki, mintha Hong Kongból érkezne.
 

A sör aztán meglepően szép fekete, a habja is tökéletes „off-white”, ahogy az angol mondaná, ám hamar elmúlik és kevés nyoma marad. Az illata savanyú maláta, és némi fémes sörgyárszag. Az íze sokkal jobb: kellemes angolos pörköltség, savanykás vizes kávé, leginkább a Sam Smith Taddy Porterre emlékeztet, persze azért annyira nem jó. Ahogy nyílnak az ízek némi boros-mazsolás vonal is kirajzolódik, de az egész kicsit lapos – nincs benne a Sam Smith ódon visszhangzó szépsége. Van benne viszont valami fura cukrosság, amiből szivárványszínű tutti-frutti gyümölcsösség és olcsó tejcsoki lesz, ha jobban utánanézek az összetevőknek, akkor kiderül, hogy ez nyilván a kukoricaszirup és a palackerjesztéshez használt ki tudja milyen cukor áldatlan hatása.

A Dragon Stout egy veretes angol stout nem tehetségtelen, mégis picit olcsósított utánzata. Jamaicától ez a minőség mindenképp meglepő, és ami azt illeti még itthon is kezet csókolnánk annak a sörfőzőnek, aki ilyet főz.

A Dragon Stoutot amúgy a költői Desnoes and Geddes nevű cég főzi, akik a 10-es években üdítőitalgyárat alapítottak Jamaicában, aztán átléptek a sörpiacra is a Red Stripe nevű core-lagerrel. Az első jamaikai Red Stripe a húszas években látta meg a jamaikai torkokat, de az még valami nehéz ale volt, csak lassan találtak rá a könnyed forróégövi láger receptjére, amilyen ma a Red Stripe, ami a amúgy nagy reggae-sör: az összes reggae-fesztivált ők szponzorálják. A cég ma már félig a Guinnessé, azaz a Diageóé, ezért aztán Londonban nem is olyan nehéz beszerezni az elsőre egzotikusan és értelmetlenül hangzó jamaikai stoutot.