Mondom, hogy az év legjobb híre, hogy a Csakajósörben van csapoltsör, mintha nem is Magyarországon lennénk, hanem minimum Prágában, ahol az ilyesmi szinte magától megy. Erről a csapról kaptam azt a hefedunkelt (barnabúzát), amitől fennakadt a szemem. Időről időre hajlamos vagyok elfeledkezni a külsőségeiben kevésbé izgalmas német sörfőzésről, ezért néha óriási meglepetések érnek.
 

Meglepően sötét, vöröses mélynarancs színű folyadék, mesebeli, szinte virágos, mézes, propoliszos fullasztó élesztőillattal, amilyet csak Bajorországban tudnak előállítani, vagy legalábbis én még máshol nem találkoztam effélével. A habja olyan, amilyennek lennie kell, grandiózus, kenyérbélszerű, tartós.

Hihetetlenül finom, apró bubikkal pezsgő teste van, megtölti a szádat és komplex kavargó érzéseket kelt. Nehéz pontosan megmondani, mi történik, de az biztos, hogy mindenekelőtt az üde búzaaroma és karamellesség játszadozik egymással.

A kavargás a fő jellegzetessége, kaleidoszkópszerűen keringenek benne a törékeny ízek, és végül ebből a játékból alakul ki a sör egészen megnyugtatóan kerek íze, melyet mintha némi sósság vagy umami is kisegítene, távolról a főtt zöldségek (karalábé, zeller) ízével kiegészülve. Határozottan van benne valami húslevesszerű. A komló itt egyértelműen nem főszereplő, max masiniszta, de jól öltözött, tiszta, és udvarias akár a Savoy londínere.

Eleinte azért is nehéz kiismerni a Weihenstephaner Hefedunkelt, mert nagyon törékeny, finom teste van, a végsőkig kicsiszolt és filigrán, de később, ahogy megül, íze robusztusabb lesz, szétterül, olajosabb, néhol borosabb lesz. Majd végül előtörnek belőle a megnevezhetetlen trópusi gyümölcsök, melyek a nyíltkádas főerjesztés hiszterikus napjaiban költöznek a becsületes maláta közé.
Az utóíze elegánsan kesernyés, leheletnyit csípős, élesztős. Ha hihetünk az előző Weihenstephan kóstolásomnak, akkor ez a barna búza eonokkal izgalmasabb a sima weiss-társánál.

A Weihenstephan pedig a sör világának egyik legősibb, nem is annyira titkos központja. Az ezeréves benedekrendi apátságot egy-két száz éve államosította a bajor herceg, jelenleg állami vállalat, a müncheni egyetem itt Friesingben, mintegy a főzde kiegészítőjeként nyitotta meg sörfőző szakát, mely a világ három legrangosabb söripari diplomáinak egyikét adja.