Péntek este új vendéglátóhely csatlakozott a sörvacsora-mozgalomhoz, és nem is akármilyen. A Zila Cukrászda és Kávéház dél-pest egyik legkomolyabb gasztronómiai tényezője – olyan étterem és rendezvényhelyszín, ami szépen prosperál, noha a közvetlen környezete – Üllői út 452., Pestlőrinc – nyilván képtelen volna eltartani, tehát távolabbról is vonz vendégeket. És egyszerre legalább két esküvő van folyton.
A Zila család étterme egy 200 éves műemlék lövölde épületében van, számos modern toldalékkal. A Zila név több helyről is ismerősen csenghet, például itt készült az idei ország tortája, amit meg is kóstoltam, és minden ellentétes híresztelés ellenére, egészen finomnak találtam.
A sörvacsora is rendben volt – a sörsort nem kisebb szaktekintély állította össze, mint én – az ételeket Egri Péter chef készítette. A vendégek nem tudom kik voltak, de sokan voltak, és a sajtó is szép számban képviseltette magát.
Az est csúcspontja egyértelműen a másodiknak előkerülő Fűszeres vajhalfilé wonton tésztában fehérboros fokhagymás kagylóraguval, roppanós ruccolával nevezetű étel volt, melyet az Anchor Liberty Ale-jéhez szolgáltak fel. Majd utána következett a Sous- vide bélszíncsíkok bresaola chips-szel, sóágyon sült burgonyával – ehhez a Fuller’s London Porterja érkezett. Mind a két sör és mind a két étel jó volt, csak pont fordítva kellett volna párosítani. A vajhalas, kagylós ügy nagyszerű lett volna a porterhez, a bélszín tökéletes a Liberty Ale-hez. 
Ezen a ponton bevallom, hogy a Cuvée Renéé alkalmazása a vacsora felén túl olyan ötlet, amit Takács Lajostól loptam, mert az ő sörvacsoráján tökéletesen működött egyfajta cezúraként. Olyan savas és annyira borszerű, hogy szétüti a lakmározós telitettséget, és a vendég felkészül általa az új kihívásokra, működik, mint a tollpihe az ókori rómaiaknál. Egri Péter meglepő módon ezt a fogást választotta úgymond főfogásnak - Tapenádos baconos csirke zellerfagylalttal, vadrizzsel - a zellerfagyi ízre tökéletes választás, de az állaga annyira vajas, krémes volt, hogy nem fedeztem fel benne azt a harsogó, izgalmas kvalitást, amit az extrémfagyik hivatottak nyújtani. 
A teljes menüt már leközöltem, ezért még egyszer nem tenném, a többi fogás rendben volt, igényesen kitalált, előállított, közhelyektől mentes ételsor volt, talán egy kicsit sietve volt megoldva, és nem jutott idő a sörök elmélyült kóstolgatására. Viszont a rendezvényszervezésért felelős kollegák kitettek magukért, és a végén leoltották a villanyokat, és beengedték a repülő bonbonokat. Egy tüllbe csomagolt édesség repült két lufin, jó muri volt, a lányok sikongattak, az urak ügyességükről tettek tanúbizonyságot.
