Ez a palack első blikkre, talán az Algerian betűtípus hegemóniája miatt is, de erősen provinciális, lelombozó hatást keltett, hiszen ismerjük a német sördesign egészen lábszagú változatait is, de ezt végül meg lehetett szeretni
A Bürgerbrau Hopfenperle (Komlógyöngye) szalmasárga sörfolyadék, laza, nagybuborékos habbal, ami hamar hártyává vékonyul a sör tetején. Az illata nem egy nagy élmény, kevés, távoli csípős élesztőn kívül mást nem mutat.
Az íze a halovány, savanykás malátával kezdődik, ami hamar átengedi a komlót, ami azonban cserébe nem támad olyan hatalommal, mint akár egy mainstream pilzeninél is, hanem inkább egyfajta ódon parfümös jelenlétként úszik be, amit már csak akkor tudatosít az ivó, amikor a jelenlétét már nem lehet letagadni többé, mert teljesen átvette a hatalmat.
Aztán nyújtózkodik, kibontja a szirmait és teljesen leuralja a terepet, valóságos komlófürdőt rendez, rengeteg féle komlóból, egyszerre kakaós és gyümölcsös és még némileg csípős is, meg illatos, végül földes. Semmi igazán extra, de az Európában keringő komlóízek, mintha mind idegyűltek volna – pedig csak hallertaui aromakomlókból áll a koncepció.
Az, hogy ezek után nincsen bérelt helye a kultikus sörök taláros testületében, az csak annak köszönhető, hogy az egészben mégis van valami vizesség, nyúlósság, egy nem túl elegáns, de a német sörfőzésre nagyon jellemző testetlenség. Más kérdés, hogy egy ilyen vékonyka sörbe ennyi komlóízt belepakolni az külön óriási tudomány lehetett.
Talán segítséget jelentett, hogy a Bürgerbrau Wolnzach-ban működik, a hallertaui komlóvidék kellős közepén, és a főzdétől két utcányira van a komlófeldolgozó.
Csodás csillagállás: müncheni maláta, hallertaui komló, weihenstephani élesztő – Wolnzach mintha a bajor sörfőzés szívcsakrájában feküdne, minden itt van körülötte, ami a jó sörhöz kell. Érthető, hogy nem vacakolnak a designnal.
