A Cseh-Lengyel határon Csehország legmagasabb csúcsai alatt, az 1600 méter magas Krakonos hegység lábainál fekszik Trutnov - tegnap onnan érkezett két helyi sör, köszönet érte Annának, aki maga is a Krakonos hegység szülöttje, amit németül Riesengebirgének, azaz Óriáshegységnek hívnak.
Nyilván a hegy ura, az óriás Krakonos miatt, akinek mindig pipa lóg a szájából – ezért olyan sárga a szakálla - és abból pöfékeli a hegység külön bejáratú felhőit, amikor épp nem az erdőbe rejtett gyomnövénykertjét gondozgatja. Azt, hogy Krakonos bácsi mit csinál rövidnadrágban, mintegy sportruházatban a trutnóvi sörcimkén, azt még Annának sem sikerült megfejtenie.
A trutnovi sörgyár fő nevezetessége, hogy itt dolgozott Vacláv Hável, amikor nem dolgozhatott értelmiségiként, és hogy a mai napig eljár a város nevezetes nyári fesztiváljára. A gyárrról bővebben a kocsmablogon olvashatni >>>
A 10-essel kezdtük, ahogy illik, kellemes, parfümös malátaillata van, áttetsző, meleg barna színe, kevés habbal. Pontosan látszik, mit várhatunk tőle, egy kedves vizes cseh barnát. A némileg jellegtelen indítás után nagyon kellemes fűszeres, gyógynövényes íz bontakozik ki, és egyben likőrös is, ami egy ilyen vizes sörnél hülyeségnek hangzik, de mégis az jut róla eszembe, hogy valami szép erdei gyógynövényes likőr van itt nagyon felhígítva. Kicsit selymes is, mintha zabpehellyel puhították volna. És mindezek mellett savanykás, akár egy régi porter, nekem nagyon ízlik, miközben Armando a szomszéd asztalnál éppen lepontozza ugyanazt a ratebeeren, és megjegyzi, hogy még talán fertőzött is.
A 12-es kevésbé jön be, nem túlzottan kifinomult, inkább darabos alkotás, az, amikor a cseh mesterek már nem izgatják magukat azon, hogy szépen passzoljon a maláta a komlóhoz vagy fordítva, inkább csak hagyják a helyi jellegeket érvényesülni, és ebből nekem valamiféle barátságtalan szúrósság alakul ki, persze a cseh sör rajongói most nyilván mindjárt fejjel lefelé hordóba tuszkolnak, és hordóstul defenesztrálnak.
