Vétek György minap megjelent HVG-beli cikkében kényes kérdést boncolgat: miért nincsen igazán jó mindennapi ivósör Magyarországon? A kézműves sörfőzők rámozdultak a fesztiválokon jól pörgő hangzatos különlegességekre, mert felfogták, hogy nem szabad a nagyüzemmel versenyezni abban a kategóriában, amit az is elő tud állítani. És nem helyeznek elég hangsúlyt arra a fajta jó minőségű mindennapi alapsörre, ami amúgy a külföldi kis főzdéket mindennapos szinten eltartja.
 

A kérdésre sokféle válasz elképzelhető, köztük az is, hogy a magyar sörivót leszoktatták arról, hogy a rendes sör pénzbe kerül, így egy sima világos lágert, ami nem rendelkezik semmiféle néven nevezhető különleges kvalitással, nehéz eladni. De nem is volna hol, nincs igazi kocsmakultúra, ami van, azt a nagyüzemi marketingszerződések keretében látják el sörrel, ott pedig nincs igazi verseny, csakis árverseny és marketing-verseny.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a kézműves sörfőzők is készítenek egy-két rendes alapsört, ha ezek a mindennapokban nem is igazán elérhetőek. A teljesség igénye nélkül, ott van például a Kissler Ősforrás, a Fóti Pils, a Kaltenberg Szűretlen világos lágere, és a júniusi Főzdefeszten színre lép egy új szereplő, aki pont ebben a kategóriában indul. A magyarhertelendi Kapucinus csak egy világos és egy barna sört főz, melyek, ha egyelőre nem is tökéletesek, mindenképpen lehetőségektől duzzadó alkotások.



A Kapucinus világos középutas rézszínű, tükrösen tiszta sör, ahogy az dukál a mindennapi láger-kategóriában. Üvegből kóstolva sajnálatosan illatmentes volt, a habja virgonc fehér, de nem sok. Az ízét először a savankás maláta dominálja, de hamar elkeseredik, nem is akárhogy. Keserűségében aloe vera, mandula és földes komlóízek keverednek, nagyon izgalmas képlet, ami végül erősen száraz kakaóporos utóízben kulminál. Picit fáradt, picit vizes, de ott van benne egy nagyszerű ivósör ígérete.

Illata sajnos a barna változatnak sincs, de talán csapolva lesz. Az íze száraz, porteres, malátaalapú savanyúsággal kezdődik, később ánizsos, borsos, gyomnövényes mellékzöngéken keresztül megérkezik a csokoládés, pörköltmalátás központig, majd szigorúan száraz csehes hangulatú komlókeserűségben végződik.
Mind a kettő ígéretes ivósör-kezdemény, amit még tökéletesíteni kell. Ehhez pedig közönség, érdeklődés és visszajelzés kell. Kóstoljátok meg a Főzdefeszten és mondjátok el a véleményeteket. Előbb-utóbb megcsináljuk a HVG által hiányolt jó mindennapi ivósört!