A tittingi Gutmannt nem annyira a sörének hírneve, mint inkább impresszív kastélyszerű főzdéje miatt néztük ki. A képeken gyönyörű, a valóságban sem alávalóbb, csak annyi hibádzott, hogy senkit nem találtunk az órisi épületkomplexumban. Sűrűn kopogtatva és grüssgottozva tébláboltuk be gyakorlatilag az egész főzdét a készárúraktáról a sörmester irodájáig, és senkit nem találtunk. Később máshol is jártunk hasonlóképp. Bajorországban nem zárják kulcsra a sörfőzdéket – nyilván senkinek nem jut eszébe bármit is hazavinni.
Amikor már lemondtunk a kapcsolatfelvételről és szomorúan ballagtunk a kastély falai alatt, arra lettünk figyelmesek, hogy egy végtelen hosszú méregzöld Audi csorog k fenségesen a kertkapun, mi lecsaptunk rá, hamar kiderült, hogy a braumeister-örökös ül benne, a kis Gutmann, egy huszonéves srác, aki épp  indult a gredingi Volkfestre, és nem telt bele másfél perc finoman csordogáltunk az Audi után az ütött-kopott Fordunkkal, hogy élőben tesztelhessük, hogyan működik bajor sör, mint szociális kenőanyag.

15 kilométerrel odébb Gredingben egy hatalmas sörsátorban kötünk ki, ahol legalább háromezer ember issza a Gutmannt, ami a Volkfest egyetlen fajta söre. A színpadon nem-bajor fülnek elviselhetetlenül édeskés, provinciális, dülöngélős, jódlizós zene szól egy tizenkét tagú fiúbanda előadásában. Fodros blúzú bajor matrónák mindkét kezükben 5-5 literes korsóval lejtenek, brutális suldigenezés közepett, mi meg ugrálunk félre mint haditudósító a golyók elől.



Odakint adják a búzasört és füstölt pisztrángot, odakit van a dodzsem és a ringlispil, mi is odakint beszélgetünk a sörfőzőnkkel és barátnőjével, mert bent nem hallani semmit. A szintén fodros ujjú blúzban feszítő barátnője az Audinál fejleszt elektromotorokat.



Éjfélre visszajövünk, hogy leigyuk az ifjabb Gutmanntól kapott mass-jegyeinket, és a sátorba lépve döbbenetes látvány fogad: mind a 3000 vendég a sörpadokon áll és finoman ringatózva a szinpadon játszó együttessel együtt énekli a Summer of 69-t. Később a Scorpions is előkerül, ezt már csak kintről halljuk a búzasör csobogásán át.



Nem voltunk képesek pontosan elmondani, mit kérünk, de a bajor srácok tudták, mire van szükségünk: büszkén töltötték a weitzenmasst két üvegből egyszerre, mintha koktélt kevernének,  a végén pedig még művészkedtek a habbal – azonnal látszott, hogy a weissenmass a helyi sörkultúra csúcsa. Mi kicsit úgy éreztük, mintha éjfél után egy két kilós kenyeret kellett volna befalnunk, de a jó búzasör meglepően hamar elfogyott. A Gutmann sörök amúgy tökéletesek. Maga az iparági középérték. Pont olyan citrusos, pont olyan komlós és pont olyan élesztős, amilyennek lennie kell. Maga a tradíció.