Ismét köszönjük, hogy eljöttetek nagyon sokan, öröm volt látni, hogy mekkora a nyüzsgés, hogy milyen természetességgel kóstoljátok, elemzitek, kritizáljátok, dicséritek a söröket, melyek pár éve még teljesen ismeretlenek voltak vagy éppen nem is léteztek. Az állandó szereplőkből és az állandó látogatókból mára kialakult egy olyan széles mégis mondhatni bensőséges tábor, akik szeretnek együtt főzdefesztezni, és folyton új és új érdeklődőkkel bővül. Örülünk, hogy jól éreztétek magatokat!
Noha a leadott szavazatokat csak az őszi szavazatokkal együtt fogjuk megszámolni, ezért csak szeptemberben nevezzük meg az év kedvenc sörét, az én egyszemélyes szubjektív sörversenyemet egyértelműen a Grabanc legújabb inkarnációja nyerte. Az alig kimondható nevű Hopaocolypse-ba Kővári Gergő húszféle komlót pakolt bele, és noha ez hangozhat akár üres hetvenkedésnek, a valóságban a sör egészen egyedi lett és nagyszerű. Az első kortynak olyan íze van, mint valami édes folyékony sajtnak, utána pedig egy fél sárgadinnye kenődik szét a nyelveden, amit kemény ritmusban követ a szőlő és a grépfrút. Köszönjük, és erősen fájlaljuk, hogy elfogyott, és hogy nem is valószínű, hogy lesz többet, mert húszféle komlót összegyűjteni egy sörhöz nem annyira egyszerű.
