Használjuk a szót, de igazából eddig én sem tudtam pontosan mit is kellene, hogy jelentsen. Ezért vettem a fáradtságot, és elugrottam Münchenbe, a harmadik Biersommelier Világbajnokságra, és megnéztem magamnak.
A világ legnagyobb söripari vására, a Drinktech helyszínére, a Müncheni Vásárvárosba és annak előestéjére szervezte a bajnokságot a müncheni Doemens Institut . Ez a múlt században alapított söripari magánegyetem indította jó pár évvel ezelőtt a német sörsommelier-képzést, majd Braziliában is nyitott egy fiókot, ahol az elmúlt években már 300 sörsommelier végzett.

A müncheni vásárváros leginkább valami óriás reptérre hasonlít, mozgójárdával 25 perc, mire elérem az Északi Kaput, ahol az eseményt rendezik. A sommelier-k tesztelése egész nap folyt, a show délután kezdődik, már vagy 200-an várunk rá, de nincs nagy idegeskedés mert a várakozáshoz a Camba Bavaria csapolja a kávés portert és az egészen csodálatos amber ale-t.

Lassan elhelyezkednek a Doemens Institute nagyfőnökei a színpadon és a kispadon, itt van a fél bajor söripari establishment, könnyű őket megismerni népies eleganciájukról, mindenféle zöld posztót, izgalmas gallérokat, kitűzőket, öveket és mellényeket hordanak, mindenki félúton a tracht és az öltöny közt.

Az egész napos embert próbáló vizsgáztatás végére hat döntős maradt lábon, akik a közönség, a zsűri és a kamerák előtt mutatják be a tudásukat a két és fél órás színpadi show keretében. Először a sör-sommelierképzés tanszékvezetője mutatta be a kóstolandó söröket, hogy legyen róluk némi elképzelésünk.

Az asztalon egy Meantime Porter, két üveg Hopfenweisse és egy Duchesse de Bourgogne állt – a versenyzőknek egyet kell majd választaniuk ezek közül. Felhangzott az 1492 diadalmas belépője, a terem közepén álló üvegliftből kilépett az első versenyző, a fejgépek ráfordultak, tisztára, mintha a tévében volnánk, de viccen kívül úgy fest, igyekeztek odatenni magukat a show-ért, és nem is sikerült rosszul. Az első versenyző, a 27 éves Peter Becker, aki a Braufaktum kötelékében dolgozik sörsommelierként, a London Portert választotta. Látszott, hogy izgul, és nem nőtt fel teljesen a színpadi szereplés feladatához. Keveset beszélt, és nem volt benne dinamika. A következő egy komolyképű bácsi volt, aki a Hopfenweissét választotta, rajta sem szórakoztunk túl jól, és annyit sem mondott el a sörről, amennyit én egy bevezetőben mondanék. Aztán megérkezett Mr. Lindsay, az elegáns amerikai légiutaskísérő, aki ma már sokkal több annál. Meggyőzően amerikai, lazán jófej, halványan ellenszenves jelenség, nyálas húrokat penget, érzelmileg fogja meg a kérdést, de azért láthatóan szakmailag helytálló, amit csinál. Az pl. meggyőző volt, ahogy gondolkodás nélkül nyúlt a Duchesse után, amitől pedig láthatóan mindenki rettegett.

Utána jött a nagyágyú, Oliver Wesseloh, sármos ősz szakállú figura, aki azonnal a Firestone Double Check IPA-ját választotta, ami időközben került az asztalra. Jó stílus, lazaság, szakmaiság, sárm, huncutság, nyilvánvaló volt, hogy ő fog nyerni. Kicsit túlzottan is tökéletes volt. Talán még az is a kezére játszott, hogy amikor kitöltögette a sört a zsűri poharaiba, magának alig hagyott, ami nyilvánvaló hiba volt. Ő is nyert persze. A dupla IPA-hoz thai vörös curry-t ajánlott, de finoman jelezte, hogy igazából magában lenne a leghelyesebb elfogyasztani.

Az én tippem Sylvia Kopp volt, aki a Braufesten szakmai zsűriként is funkcionált és egyben a Berlin Beer Academy alapítója. Ő érkezett utolsónak és lenyomott egy szépen begyakorolt, profi kóstolást, amit a zsűri a negyedik hellyel jutalmazott.

Az eddigiek alapján tehát a következőt kell tudnia egy sörsommeliernek: a világ összes sörtípusát és azoknak alapvető jellemzőit ismerni a technológia és a történelem tükrében. Művelten sört kóstolni, ízjegyeket azonosítani, azokat megfogalmazni. Az adott sör tárolását, szervírozási hőmérsékletét és pohárigényeit ismerni, ezeket bármikor professzionálisan prezentálni. A legnevesebb sörök történetét, ízeit, kóstolási tapasztalatait ismerni, flottul előadni. Értékelhető színpadi megjelenéssel rendelkezni. Eleve tudni, vagy menet közben agyban kitalálni a megfelelő ételpárosítást. Mindezt a lehető legszórakoztatóbban csinálni - ha lehet saját vonzó személyiségből.
Semmi olyasmi, amit mi ne tudnánk itthon. Sajnos azonban ide csak olyanok nevezhetnek, akiknek már van valamiféle sörsommelier diplomájuk. Először tehát valakinek el kellene végezni az egyik ilyen iskolát, melyből a legközelebbi a müncheni Doemens Institut.