Amikor a karácsonyi Wampon megláttam a FőzdeBusz helyén álló asztalon, megdobbant a szívem. Végre egy erős és mégis autentikus, kifejező sördesign!

A Lehmann sörfőzde bizonyosan a legsikeresebben bújkáló budapesti főzde. Ott dolgoznak Aranyhegyen a pékségük mellett/mögött/alatt és sosem jönnek le. Igaz, én sem bírtam felmenni az elmúlt pár évben – pedig ez kb. Csillaghegy. >>>

Viszont próbáltam őket lecsalogatni, de nem olyan könnyű velük még telefonon sem beszélgetni. Annyi kiderült, hogy csak akkor szállítanak sört, ha viszünk hozzá hordót.

Mint azt Zsófitól, a Busz főcsaposától megtudtam, ez a termék is így pottyant ki a világra. Lehmannék csak műanyagba palackoznak, de a buszt üzemeltető kolléga, Szabi pontosan tudja, hogy pillepalackkal nem menne sokra a Wampon, ezért küldött a sörfőzdébe helyes kis belga 3 decis üvegeket. Lehmannék pedig ráragasztották a rendelkezésre álló címkét – ami épp csak egy kicsit nagyobb, mint az üveg. Sebaj – a kedvenc bitterem, az Angostura is túlméretezett címkével lett világklasszis. És ezért most egészen őszintén mondom, hogy ez nekem nagyon tetszik. Autentikus, természetes, egy csomó mindent elárul, és – így hogy kiemeltük a gagyiból - rá kell jönni, hogy maga a címke is rendben van. Visszafogott retro-modernizmus és némi közhelyes líraiság a hajlongó kalászokban – szépen elmondja, mit is gondol a magyar férfiagy a sörről.

A sör maga nem egy nagy eresztés. Fájdalommentesen iható festőmaláta-ízű barnasör, mintha legóból raknál össze egy stoutot. Többször kóstoltam, eddig mindig kicsit más volt, de egyszer sem volt szörnyű.