Ez a sör is a berlini postaládából való. Szánnivalóan idióta megjelenése könnyű célponttá tette, 4,3%-os alkoholfoka könnyű ellenfelet sejtetett.
Kellemes hűvös gyomos virágos komlóillat után belekortyolva döbbenetesen sűrű és intenzív íz fogad – 4,3%nál ez biztos hogy valami koncentrátumos boszorkányság – ez villan át az agyamon. És itt állok a számban egy sörrel, aminek túl erős íze van – erre tényleg nem számítottam.
Van valami elegáns bodzás, fenyős, komlókeserű, ami a aztán találkozik egy brutális földessel, és végül gyógyszeres keserű lesz, de közben édes és élénken szénsavas. Karalábé, zeller, mind ott van, de a cukor mintha nem lenne teljesen organikus, és igen tolakodó is.
Miközben sajnos néz rám az a piros orrú bácsi a cimkéről, aki az ovónővel ropja a mormon egyházközség péntek délutáni rekreációs goapartiján.
És csak hogy visszavágjunk az amerikaiaknak, újra felteszem a kérdést, biztos, hogy olyan jó ötlet helyi művészekre bízni a sörcimke-rajzolást? Vagy már annyira unják a gyönyörű cimkéket, hogy a dirket rossz az piaci előnyt jelent? De több kérdésem is van: miért hívják Smuttynose-nak a süörfőzdét, és az mit is jelent pontosan? És miért kell az ugrálóvárról/gagyitechnóról elnevezni egy ipát? Bár, végül is stimmel.