Évek óta lehet tudni, hogy egy valamirevaló főzde csúcsteljesítménye az imperial stout és a barley wine, vagy más érlelésre alkalmas mesterdarabok, melyekből nem fognak sokat eladni, melyek drágák és különlegesek, és tulajdonképpen a pillanatnyi gasztronómiai örömökön túl arra valóak, hogy felhúzzák a zászlót és mutassák az irányt.

Azt is évek óta tudjuk, hogy Németh Anti zseniális stoutokat és extrém söröket tud főzni – lásd: Napalm, stb., mégis mostanáig kellett várni, hogy egy friss főzde ilyen módon lerakja a névjegyét egyfajta szimbolikus térfogalásképpen. Persze a jó stouthoz és barley wine-hoz idő kell. A Franky Four Fingers Barley Wine és a Boris the Blade Imperial Stout a főzde első főzetei közt voltak, de egy évig érlelődtek, mielőtt piacra dobták volna őket – ügyes és magabiztos tervezés. Amikor a főzde alapítója éppen milliókat küld mindenféle extra és váratlan végső kiadásra, akkor kell némi lélekjelenlét ahhoz, hogy olyan sört főzzön, amivel még egy évig egy fillért sem fog keresni, csak költ rá.


Az időzítés is jól sikerült. Épp ősszel kapták meg az Év Sörfőzdéje díjat, és most a karácsonyi sörszezon nyitányában sikerült asztalra tenni ezt a két látványos palackocskát, ráadásul úgy, hogy az egész pesti sörvilág egy hétig csak erről beszélt. A Folyékony Kenyér (és pár másik blog is) kapott egy pár üveget személyre szóló címkével. Köszönjük, finom volt. Plusz adott egy egészen különleges ízt a Szimpla Craft Beer Bar-ban történt Monyó csapfoglalásnak, ahol Németh Anti és Pein Ádám csapoltak a mit sem sejtő vendégeknek.
Pontos kóstolási jegyzetekért menjetek a Sörbúvárra >>>, ha más kell, akkor a Fenékigre >>>