Idén negyedszerre tartják meg, és ha jól látom, most robbant be rendesen a sztori. Méretében duplája lett a tavalyinak, és izgalmas keresztmetszetét adja a robbanás közepén lévő londoni sörszcénának még akkor is, ha sokan nem voltak ott, akik pedig amúgy számítanak – pl. Crate Brewery.
A bérleti díj amúgy nagyon drága, 2000 font körül van, és ide a kiállító nem azért jön, hogy pár száz font profitot hazavihessen, hanem hogy jelen legyen, ott ahová a kíváncsi közönség a tekintetét irányítja.
Az idei CBR különlegessége, hogy már magyar sörök is jöttek, Zsembery Jenő jóvoltából, aki Londonban alapított importcéget, BrewWave néven. Hozták az osztrák Brew Age-t, a horvát Zmajskát és öt magyart – Hopfanatic, Csupor, Galaxis. Balkezes, Monyó. Róth Zolival és Nyaras Tamásékkal nem találkoztam, de Kiss Tomi és Csuporék teljes életnagyságban képviselték a magyar sörfőzést.
Sikerült fondorlatos módon hozzájutnom egy Rodenbach Vintage Edition-be, ami amúgy nem különbözött nagyon a Grand Crue-től, illetve megittam egy csomó Brewdog Elvis Juice-t, ami tele van grapefruittal, és leginkább egy macsó after shave aromatikáját hordozza.
Amúgy szinte lehetetlennek tűnik átlátni most a londoni sörvilágot, mert annyiféle új jelenség van rajta, és kevésről derült ki egyelőre, hogy valójában mennyit is ér. De azért teszek néhány kísérletet, pl. elmegyek a sarki Borough Winesba, ahol nem olyan régóta sört is árulnak. Illetve ellátogatok egy pár sörfőzdébe.
