A Lost Lager a Brewdog harmadik lágere – a This Is Lager és a Kingpin után, és őszintén szólva nem volt mindegyik nagyszerű. Az előzőben, a Kingpinben én – a régi Kalteneckerre emlékeztető - szlovák malátás ízeket éreztem, és noha amúgy élvezhető volt, de ezt nem tudtam hová tenni. Az új láger azonban se nem szlovák, se nem cseh, se nem németes – hanem igazi nemzetközi láger: tehát íze alapján nem köthető egyik nagy lágertradícióhoz sem. Azaz mégis: a hazátlan lágert – ami mindeddig kéz a kézben járt az olcsó ízetlenséggel és semlegességgel – eurolágernek nevezzük, vaskos pejoratív éllel. Senki nem számított rá, hogy ebben a műfajban lehet jót alkotni. És akkor jött a Lost Lager.
Két korty a Lost Lagerből és megértettem, mit akartak elérni az elmúlt évtizedek nagyüzemi sörfőzdéi, amikor azokat a fájdalmasan ízetlen és kellemetlen egyensöröket főzték terrahektoliterjével évtizedeken át. A tökéletesen kellemes ízetlenséget! A Lost Lagernek első kortyra persze van egy szép komlós pilzeni-íze – végülis hidegkomlózott Brewdog – de ez olyan hártyavékony, hogy már a korty közepére elfogy, és aztán csak valami áttetsző ízetlenség marad. De valamiképp a nagyon kevés maláta és a nagyon finoman adagolt komló végigkíséri ezt a kellemesen karbonizált élményt, ami miatt sosem válik fémes savanyú szódavizzé, mint az olcsó sörök legtöbbje.
Egyszóval a Brewdog megalkotta a tökéletes nagyüzemi eurolágert, és konkrétan ízlett. A design is kijózanítóan jó. Úgy értve, hogy színeiben abszolút megcélozza a Coors Lightot, távolról (polcról) sima olcsó láger jellege van, de közelről tulajdonképpen erős és szép – a linómetszett egyszarvú, Skócia szimbóluma, igen ritka állat, akárcsak az elveszett láger.
Jelenleg elérhető itt >>> Jövő héttől pedig már a pesti Brewdog Bárban is kóstolható!