Az Aventinus egyike a hét dombnak, amire Róma épült, de nemcsak az, sőt, nekem már egy ideje sokkal inkább a sokat emlegetett, legendás barna búzasör a Schneider Weisse – unser Aventinust jelenti.

A címke meg az üveg nem nagy durranás, a szokásos, pragmatikus német vonal, plusz egy kevés a búzasörök szokásos ájtatos pápista hangulatából. Az, hogy a bajor pápa Malteser Weissbier-t iszik, és, hogy a Schneider Sörgyár Róma egyik klasszikus dombjáról nevezi el csúcssörét, valamiképp összefügghet. A bajorok hetven százaléka katolikus, nyilván valamiképp ezzel függ össze. A búzasör meg alapvető bajor sör, ergo a búzasör egy katolikus sör. Lehet, hogy másnak ez mindig is nyilvánvaló volt, én csak most raktam össze a puzzle darabkáit.
Amikor a hivatalos hangvételű kék-fehér palackból kitöltöm, döbbenetes a kontraszt: a legbujább mély sötét narancssárga, ami kívül még ragyog, de a közepén már minden fény elveszik, és már-már sötétbarnává nemesül. Közben hatalmas laza, sárgásbarna habot fejleszt, és sok öblös, élesztős citrusillatot ereszt, de nincs benne az a szúrós citrusosság, ami a mindennapi búzasör illatában, ez inkább édes füst.
Első kortyra olyan, mint valami belga sör, aztán kiárad a szentlélek, a szájpadlásra felfekszik a nagyszerű, citrusos búzatest, mely nagyobb, selymesebb és erősebb a többi búzánál, és a lefegyverző mézes édesség, mely a csúcsában már-már szegfűszeggé érik. Összetett és grandiózus, a magabiztos komlózás a giccs határain belül tartja. A levonulás során tovább élvezhetjük a felsőerjesztő élesztő selymes, gyümölcsös, puha íz-gazdagságát, a pörkölt búzamaláta narancssárga hangvételű pörköltségét, meg még némi gyógynövényes íz-árnyalatokat, és a már-már szúróssá sűrűsödő kandiscukrot. Ekkor már a Paulaner Salvator templomi kórusa zengi a Dies Irae-t, és lassan összeáll bennem a kép, miszerint Róma városszerkezete a keresztény világ térképe, és ha Róma hét dombra épült az azt jelenti, hogy a keresztény világ hét pilléren nyugszik, és az Aventinnus domb, Róma első számú dombja, melyen Hercules is megaludt, amikor arra járt, az nem más, mint a mítikus Bajorföld, Róma földi mása, és ezért hívják Aventinusnak ezt a 8,2 alkoholszázalékos erotikus szépségű, züllött és lefegyverző barna búzabakot.
Ha enni kellene hozzá, csakis nehéz húsok, vadhúsok és nehéz cukrozott-aszalt gyümölcsök jöhetnének szóba.