Szerencsére a 2004-es genovai „law and order” nem számolta fel az óvárost, ezt a hatalmas, félhomályos labirintust, mely ugyanúgy otthona a bűnnek, mint a tisztes kispolgári létnek, miközben néha egészen olyan, mint a tangeri medina. Igaz, hogy az óváros barbár összevisszaságából helyenként előbukkanó gyönyörű reneszánsz terecskéken kettesével állnak a Carabinieri Alfa Romeói, és a fess piros-kék csíkos nadrágba öltözött zsandárok mellett gépppisztolyos, fácántollas kalapban feszítő hegyi vadászok kvaterkáznak, de tőlük légvonalban pár méterre a labirintusban szomorú kurtizánok énekelnek szívhez szóló dallamokat halk gitárkíséretre.
 

A kurtizánoktól tizenkétszer kell kanyarodni és kb. 300 métert kell megtenni, hogy eljussunk az óváros kocsma-főterére, a Piazza del Erbére, ami afféle helyi Liszt Ferenc tér, csak épp egész más tónusban előadva, sehol egy turista, max backpackerek, inkább a Gödörre hajaz, csak sokkal kisebb. Árulnak jó söröket is, itt kóstoltam először a Genovese főzde söreit. Később nagy nehezen rátaláltam (Genovában akármit keresel, csak nagy nehezen fogsz rátalálni) a Piazza Lavagnára, ahol a Genovese működik. A hozzátartozó kocsmát úgy hívják, hogy Exultate.



Itt is jár vacsora a sör mellé - focaccia, pizzakocka, sültkrumpli, lángos - , igaz itt a pincér elég goromba – de a vacsit azért kihozza. Végül aznap este – bár várták – a sörmester nem jelent meg, ezért a főzdét nem tudtuk megtekinteni, de mivel iszonyú eső zúdult ránk, hosszan kóstolgattuk a söreiket – sőt az ételeiket is.
A Giamba Red ismét egy keményvonalas ale, bár elsőre nem tűnik annak. Nem valami bizalomgerjesztő – teljesen átlátszatlan, barna, zavaros, olyasmi, mint a Pivovarski Dumban a nagyon rossz Zitny Ale – azaz rozssör volt. Olajos, nyálkás lé szénsav nélkül, íz íze azonban jó, elegáns angol komló – talán Fuggle – húzza benne az elsőhegedűt, azon túl gyümölcsös, édes, mézes és kellemesen keserű.



A Giamba Weiss azonban egészen csodálatos búzasör – napfényes búzamaláta, trópusi gyümölcsök és férfias, gyümölcsös komló. Nagyszerű mutatvány felsőerjesztésből, szinte egy belga old ale-re hasonlít, tökéletes kerek íze van. Egyáltalán nem citromos (mondanom sem kell, errefelé senkinek nem jut eszébe citromot rakni egy búzasörbe), nem is igen citrusos, semmiképp nem parfümös, sűrű, vastag teste mellé inkább földes aromái vannak, amihez egy csomó trópusi gyümölcs sorakozik – maracuja, guava és vérgrépfrút. A legjobb búza az Alpoktól délre.
Az étlapon külön fejezet a Pizza ala Birra, de a nagyrésze turbózásnak tűnt, így az elsőt kóstoltuk meg, a szarvasgombásat. Miután megbeszéltük a pincérrel, hogy a sör a tésztában van, kiderült, hogy a rátétben van, ami pizzához mérten viszonylag híg tejszínes, szarvasgombás – és ezek szerint sörös – szósz. Ízletes volt, de nem revelatív. Az olasz gasztronómia ezen a mindennapi – nem fine dining – szinten még csak kísérletezik a sörrel főzéssel.
 

Folyékony Kenyér nagyobb térképen való megjelenítése