Amióta rákóstoltam a Flying Dog Cujóra, nem hagy nyugodni a sörhazaifiság, ilyesféle szégyentelenül erős és ízes, őszinte, kemény heavymetalt nekünk is kell főznünk. Ez több mint egy éve volt, azóta sokat fejlődött az ügy, például úgy, hogy Lányi Marci kolléga ebből írja a szakdolgozatát a Corvinus Egyetem sörtanszékén. Az utolsó próbafőzést felhasználtuk egy kis körkóstolásra a Csakajósörben éppen fellelhető coffee-stoutokból.

Először a koppenhágai To Øl Mocaccino Messiah-t bontottuk fel, talán mert ennek volt a legkisebb alkoholtartalma. Reggelire 7%-os fekete kávét inni így meredek vállalásnak tűnt. Nem teljesen fekete, némileg áttetsző folyadék, nagyon finom, gyümölcsös, élesztős, szinte már boros illata volt. Az íze viszont csersavas, üres, némileg maró, de később a levegőn sokat lágyul. A sörértő, de nem craft-beer rajongó egyetemi kóstológárdának – Vecsery Beának és Kiss Zsuzsának nem igazán tetszett és meg is tudom őket érteni. A Ratebeer-es 95 ponthoz kell az új, izgalmas sörök iránti nemzetközi lelkesedés.



A 10%-os BrewDog Cocoa Psycho a mi sörünkhöz hasonlóan kétszer kapja meg a kávét, egyszer a komlóforralásnál egyszer az utóerjesztésben, mégis óriási a különbség, ez tényleg pszichátriai eset, vaníliát is tettek bele és tölgyfachipsen érlelték. Ennek ellenére először csak hányás és füstöltszaga van, durván kezdődik, aztán, mint a szárazjég, elillan a füst, és színre lép a vanília. Amikor azt megszoktuk marad az őszinte dark rock, tiszta riffek, élvezd a zúzást.



A Beer Geek Weasel nekem már nem volt újdonság, és a maga elemi erejével vitte is a primet a szortimentben. >>> Most már csak azt kell kivárni, milyen lesz a mi coffee-stoutunk!