Domonyban régóta főznek sört, de az izgalom, a gasztronómia és a biznisz mostanáig elkerülte a falusi főzdét. 10 évvel ezelőtt egy vállalkozó begyűjtött egy sor kocsmát, pl. a Tölgyfa utcai Osterbrau sörözőt, majd vásárolt egy főzdét Gyenge Zsolttól, és nekilátott birodalmat építeni. Hogy mi csúszott félre, nem tudom, de a domonyi főzde mostanáig ellátta a Tölgyfa utcai kocsmát, a Főzdefesztre viszont már nem bírtak kijönni, annyi szufla akkor már nem volt bennük.
Az ősszel azonban új élet költözött a csipkerózsika álmát alvó kisüzemi főzdébe. Branda Gyula jó pár év angliai munka után költözött haza Magyarországra, mialatt York megye összes főzdéjét végiglátogatta, és látva a magyar kézműves sörfőzés szárnyalását, úgy döntött, kibérli a főzdét és újat indít a régi helyen. Ez lett a BigFoot Sörfőzde, ami a tulajdonképpen Gyula lábáról kapta a nevét. Branda Gyuláról többek közt azt kell tudni, hogy húsz éven át birkózott (a második ex-birkozó a magyar sörfőzők közt, Rizmajer Józsi után), és egyszer egy edzőtáborban éppen masszírozták, amikor bejött egy pehelysúlyú grúz, és ránézett a nehézsúlyú Branda hatalmas talpára, és azt kiáltotta, magyar Jeti!
A Jeti mostantól sört főz, méghozzá amerikai hangulatban, de nem feltétlenül amerikai recepteket. A fő vezérfonal a Szesztilalom lesz, a szortiment pedig egy a magyar igényekre hangolt modern craft-beer szortiment. A receptek kidolgozásában Gyula segítségére volt a főzde gyártója, Gyenge Zsolt is, aki véletlenül épp Branda Gyula bátyja. Branda tulajdonképpen akkor került életében először kapcsolatba sörrel, amikor Gyenge, mint azt egy korábbi cikkünkben megírtuk, valószínűleg elsőként itthon, saját invencióból nekiállt otthon sört főzni. Gyula pedig kivette a hűtőből, megkóstolta, majd kemény letolást kapott a bátyjától, hogy „megtörte a sört”. Most eljött a pillanat, hogy bebizonyítsa, nem töri meg a sört.
Elsőnek az Al’e Capone-t kóstoltuk, talán mert ez a legkiforrottabb sör a tankokban. Hosszú kortyokban vettem magamhoz, és nagyszerűnek találtam. Gyümölcsös, fűszeres, keserű, de nem egy amerikai IPA citrusos befejezése jellemzi, bár abból is van benne, inkább valami férfias, masszív fűszeresség. Nagyon egyben van a sör, harmonikus, balzsamos, szép alkotás – persze szűretlen és pasztörizálatlan – gyönyörű mélynarancs színnel.
A Razzia sötét búzasör, szintén masszív, fűszeres mégis harmonikus és üdítő alkotás. Mindegyik sörük 6% körül van, viszonylag magas ballinfokkal, komoly testtel. A világos búzasört Silver Streetnek nevezték el, ebben most egy kicsit túlharsog a komló, és ettől nem tud érvényesülni a Weihenstephan élesztő, de ez hamarosan korrigálásra kerül – ígéri a sörfőző.
A hopheadek ízlésnyitottságát mindig alábecsülik: előre mondták, hogy a Chicago nem fog ízleni, mert csak aromakomló van benne. Tévedtek. Nagyon ízlett: fűszeres, csiklandós, játékos ivósör.
A Porter egyáltalán nem volt rossz, de ez a barátságos, testes, édeskés vonal nekem nem hozza a borostás gengszterek vagy géppisztolyos ballonkabátos fogdmegek szigorú világát, itt talán egy kicsit majd szigorúbbnak kell lenni. Az árulókat le kell lőni, nincs mese.
Akit érdekel az új főzde és annak szortimentje élőben is, az legyen résen, mert december közepén az Élesztőben tartanak egy komoly bemutatkozó estet, ahová minden kedves folyékony olvasót szívesen várunk.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.