Vannak ezek a söristenségek, melyeket már senki nem is kóstolgat igazán inkvizitíve, mert annyira egyértelműen trónolnak a világ csúcssöreinek panteonjában. Ebben a sörkoszorúban is valahol középütt fele ül a Budweiser, a Pilsner Urquell tőszomszédságában. Jöjjön az inkvizíció - Original Budweiser Budvar, cseh import sör.

Az üveg nyakába szimatolva klasszikus malátás sörillatot érzünk. A színe is klasszikusan rezes. Kevés habja van, de van annyira tartós és sűrű, hogy anyagerős sört sugalljon.
Először kemény szénsav borítja el a kóstoló szájüregét, amint ez elmúlik, érkezik egy kis édesség, majd egy kis malátás, földízű savanyúság, de nem túl tolakodóan, és végül a jól ismert csehes keserűség. Az egész kompozíció nagyon kiegyensúlyozott, demokratikus.
Hosszú távon kicsit gyengül a teste, és erősödik benne a komlósság.
A komlónak kettős természete van benne, először komoly és tekintélyes, mint egy hadihajó méretű régi diófa tálaló, majd a végén, már az utóízbe hajlóan hisztérikusan jajgató keserűségbe csap át – tulajdonképpen ez az egyetlen feltűnő ebben az igen kimért és elegáns sörben.
Illetve az, hogy fel van rá írva, hogy „original”, mert a világtörténelem tréfáinak hála három sörgyár is komolyan gyártotta a Budweisert, az egyik Ceske Budejovicében, egy nem messze onnan Németországban és egy harmadik, az Anheuser Busch nevű amerikai óriás túl az óceánon. Számtalan sikertelen felvásárlási kísérlet, felrúgott paktum, és betarthatatlan, semmitmondó bírói ítélet után ma mind a két sörgyár használja a Budweiser nevet, és mindössze annyiban sikerült megállapodniuk, hogy az Amerikába irányuló cseh exportot ChechvarCzechvar-nak nevezik a tengerentúlon, és a Csehországba menő amerikai Budweisert pedig BUD-nak nevezik Bohémiéban, és egy pár másik EU-s országban.