Érdekes, hogy az emberek a fociban milyen válogatósak, miközben ugyanezek a széles tömegek sörben egyáltalán nem azok. A harmadosztályú vidéki bajnokságok meccseit senki nem nézi, csak a BL-t, a VB-t, meg a nagy játékokat, ahol a legjobbak legjobbjai csapnak össze. És ezekhez a világklasszisokhoz úgy érzik, muszáj egészen harmad és negyedosztályú söröket inni, germán izéket, meg nagy márkák itthon főzött ihatatlan kísérteteit.

Mi inkább azt a verziót igyekeztünk játszani, hogy a jobb meccsekhez az adott országok söreit ütköztetjük. Nem állítom, hogy nagyon messzire mentünk volna ebben a játékban, mert uruguayi, paraguayi, spanyol sört nem tudtunk szerezni. A némettel azonban nem volt gond. Az, hogy Spalter Premium Pils No.1-et választottam, azt sugallhatná, hogy a németeknek drukkoltam, de ez nem igaz – csak sörszempontból. (Ha valakinek ez számít, annak elmondom, hogy még leginkább a spanyoloknak drukkoltam).
A Spalter tulajdonképpen a német sör egy régi nagy klasszisa, de valamiért igencsak elfeledett klasszisa. Itthon legalábbis nem sokan tudnak róla. Pedig a Nürnbergtől délnyugatra fekvő Spaltban akkortájt álltak át a szőlőtermesztésről a komlótermesztésre, amikor mi éppen a kereszténységet kezdtük magunkra próbálni. Ma is van egy külön komlótörzs, a Spalter Spalt, ami a Saazer Saaz, és a Hallertauer Hallertau közeli rokona. Ezt ezer éve termesztik Frankföldön, de amellett, hogy alacsony alfasav-tartalmú nemeskomló, van egy hátulütője: rossz a terméshozama. Ennek ellenére a tizenkilencedik század végéig Spalt volt Németország legnagyobb komlótermő vidéke. A huszadik században persze ezen is megpróbáltak segíteni: kinemesítették a Select nevű komlótörzset, ami a Spalt jóltermő változata.
A Spalter színe a klasszikus arany sörszín, talán csak egy árnyalatnyival sötétebb az aranynál. Virgonc, erős habja hamar múlik. Az első számú ízjegy a markáns ónémet komló, ami a számban erősen hasonlít a Jever nevezetes kakaóporosan száraz komlójára. A maláta csak lassan érezteti jelenlétét a kellemesen szúrós, közepesen karbonált, csípős testben, és akkor egyfajta éles édességet mutat, a szigorú méz ízét, ami alatt-után megterem egy könnyed, mezőgazdasági jelleg, egy kellemes, friss házisörös malátaíz.
Igazi, bajor tavaszi sör, kellemes, de egyáltalán nem jellegtelen, üdítő, de jó keserű is, férfias, meg németes, de nem igazán brutális, nincs benne drámai feszültség, egy kicsit talán akaratgyenge, és némi vizességet is felfedezek benne.
Szépen párhuzamol az anyázó Schweinschteigerrel, aki nagyon szerette volna megnyerni a VB-t, és tudott is mutatni mindenfélét, ám a sok mindenféle közt nem jelent meg a zsenialitásnak az a felcsillanása, ami a bajnoki címhez kell.