Mint minden tudományban, a sörészetben is nagyon fontos feladat a tények, jelenségek leírása. Ezért kóstolunk rendületlen, ahogy 250 évvel ezelőtt Linné a lepkéket preparálta. Ennek a munkának egy egyenes folytatása az összehasonlító elemzés. A cél, hogy tisztán lássuk a sörök jellegét és minőségét, hogy ne vakítson el minket a hazai információhiány, és a választék hiánya. Ennek egyik legfontosabb mozzanata a hazai licencsörök összekóstolása az eredetivel. Én ebben a műfajban nem jeleskedem, de szerencsére Főzdevadász társadalmi munkában elvégezte a két Kozel összehasonítását.
A magyar Kozel:
Kitöltve világos arany színű a sörünk, habja illékony, hirtelen alig kifejlődő, rögtön tovatűnő. Illatában van némi maláta, kukoricás édesség, és ami engem megdöbbentett: borzalmas, dögletes élesztő. Ez nem feltétlenül permanens jellemző, ez a tétel lehet, hogy kissé fáradt élesztővel készült, esetleg nem volt teljesen korrekt az erjedés, azt nem hinném a Dreherről, hogy túl sokat állt volna az élesztőn a sör(amint lehet, elveszik a sör alól az élesztőt). Kis idő elteltével a kukorica csak fokozódik, szinte kézzel fogható lesz, a komló betársul mellé egy gyomnövényes, füves karakterrel. A végén agresszíven jelentkezik a kukorica...Ízleléskor vizes a sör, igen élő szénsavassággal. Vékonyka teste van, abban valami kis maláta bújkál, természetesen a kukorica nyúlós édessége itt is megjelenik, ismét társul hozzá a már emlegetett füves-gyomos komló. És az ízben is ott van ez az élesztő okozta íz, ami konkrétan arra utal, mintha túl sokáig lett volna a sör az élesztőn...
Minden kortynál jelentkezik a kukorica átható jellege, mintha popcorn-ba kortyolnék bele...Lapos, nemszeretem sör. Legalább íze van, nem mint az Ászoknak.
A cseh Kozel:
Valamivel világosabb, mint magyar testvére, habja sokkal maradandóbb, szivacsosabb. Elolvadása után egy finom fehér fátyol marad a felszínen. Illata nagyon semleges, szinte nincs is. Enyhe maláta jellemzi, némi füves-gyógynövényes, de igen visszafogott komlózottsággal, kissé fanyar élesztős karakterrel. Ez kb egy 10es cseh ivósörre jellemző aroma, semmi különös. Kicsit mintha itt is bújkálna az a kukoricás karakter, de messze nem annyira zavaró, mint a magyarban. Ízében is a semlegesebb sörök közé tartozik. Vékonyka, de jól kiérezhető malátára épül ez a sör is, a kíséretben a füves-növényszáras komló jelenik meg, ami marad az utóízben is. Hangsúlyosabbnak a maláta karakter, s messze nem érzem annyira a kukoricás nyúlósságot. Karakterében az élesztő kiegyensúlyozottabbnak tűnik.
Mivel vakteszteken rettenetesen béna tudok lenni, elképzelhetőnek tartanám, hogy összekeverem a kettőt, ha nem tudom miről van szó. Bár az elsőben komolyabban jelen volt a kukoricás karakter, a dögletes élesztő pedig szerintem csak az adott tételre jellemző ízhiba volt...