Bakonybél igazi elvarázsolt kis bakonyi falu, közepén a környezetéhez képest monumentális Szt. Mauritiusz Monostorral. A képen is látható Izsák testvér vezet körbe a parkon és gyógynövénykerten, melyet átitat a nyugalom és a spiritualitás. Embert alig látunk az augusztusi hőségben. Megtudjuk, hogy a kolostor adminisztratíve a Pannonhalmi Apátsághoz tartozik, de külön büdzséje van és majdhogynem önellátó: azaz az általa készített termékek hasznából fenn tudja tartani magát. Így került a sör is a képbe. A Bors Sörfőzdében főzetik a Vitalist és a Mauritiust, melyek szépen beleilleszkednek a gyógynövényes bonbonok, és gyógynövénylikőrök közé, melyeket a monostr kis látogatói boltjában lehet kapni.
A Vitalist csak az apátságban kóstoltam. Nem vagyok nagy rajongója a fura ízű gyógynövényekkel megteket söröknek, de a Vitalis egész iható volt. A Mauritius azonban sokkal jobban ízlett, ezért azt hazavittem és megkóstoltam.
Ódon mézsszín, hamar illanó sárgás hab, aszaltszilva és méz illata. Íze keksz és narancslekvár, kicsit a St. Bernardusra rímel, de annál férfiasabb, komlósabb, a Tuck Barát mézessége van benne… nem véletlenül: ez a Tuck Barát átdolgozott változata, annál sokkal belgásabb, elegánsabb.