Amerikára azért koncentrálunk, mert ott kalapálják most a sör jövőjét. Az Államokban két évtized alatt 1500 sörfőzdét nyitottak, és ezek a sörfőzdék hatalmas harapásokkal eszik el a piacot a hagyományos amerikai híg, nagyüzemi löttyöktől, melyek azelőtt Amerikát a páriák közé sorolták a sör világtérképén – amint az a legfrissebb piaci adatokból is szembeszökő.

A sör is termék, valahogy el kell adni, de hogy hogyan arról erősen megoszlanak a vélemények, az olcsón megúszós magyar reklámügynökségek a focin kívül mást nem is igen mernek kiejteni a szájukon. A dán Carlsberg egészen másképp áll hozzá a kérdéshez. Miközben a Carlsberg márkából tolják a tömegtermelést, létrehoztak egy imázs-márkát, a Jacobsent, amire aztán az összes jóságot rápakolják, amit csak ki tudnak találni. A Jacobsen Vintage sorozat a világ legdrágább sörei közt van, valóságos műalkotás minden darabja, a múlt héten bocsátották ki a harmadik sorozatot, melynek címkéit dán művészek tervezték a jövő és a város témakörben. A palackban egy úgynevezett sápadt árpabort (Pale Barley Wine) találunk, amit J.C. Jacobsen eredeti pincéjében, az általa 1847-ben vásárolt Côte d’Or-i tölgyfahordókban érleltek.

A sör minőségére érzékenyek felszisszennek, ha azt hallják, hogy kukoricát vagy rizst főznek a sörbe, ezek ugyanis az alapanyaggal való spórolás legotrombább módjai. Az New Jersey-beli Flying Fish sörfőzdének mégis volt bátorsága Exit 16 Wild Rice Double IPA néven piacra dobni legújabb sörét, melybe tekintélyes mennyiségű barnarizst főztek bele (meg amúgy 5 féle komlót, plusz két másikat szárazkomlózással). Ők azonban nem spórolásból tették, hanem a hely szelleme iránti tiszteletből. A New Jersey sós mocsaraknak ugyanis régen a barna rizs volt a fő terménye. De más módon is kifejezik szolidaritásukat a pusztuló tájjal és a természetet felzabáló civilizációval. A vadrizses India Pale Ale egy sorozat része, melynek tagjait autópálya-lehajtókról neveztek el: ez az Exit 16, de a sorozat terve szerint a New Jersey Turnpike minden lehajtója kap majd saját sört.

Egyik kedvenc témánk a sörturizmus, de ezt a műfajt érthető okokból kicsit nehezebb tesztelni, ezért eddig nem sok szót fecséreltünk rá. Pedig a sörgyárlátogatás ma már nemcsak arról szól, hogy az ember megtekinti a rézüstöket, végighallgatja a gyártörténetet, majd kifelé menet iszik egy korsóval, és ha ízlett, akkor vehet egy pólót a souvenir shopban. A Woodstock Inn Station Brewery-ben a vendégeket beparancsolják a kondérba leragadt malátát sikálni.

Amikor a sörgyárak arra gondolnak, hogy szélesíteni kéne a sörük vásárlókörét, gyakran szégyenlősen elrebegik azt a gondolatot, hogy talán a nőket kellene kicsit rászoktatni a sörözésre. Nem tudják, mit beszélnek!