Tulajdonképpen rántott cukkínivirágra vágytam, de ilyesmi nem volt otthon, ezért körülnéztem, és az első (na jó, a második) lombot kijelöltem sütésre: zeller volt.

A sörtészta kiváló képességeire már az ruszlisütés alkalmával felfigyeltem. A tojáshabtól hatalmas habos teste van, és bármit belemártasz egy centi vastagon befedi. Így lehetséges, hogy miután blansíroztam – rövid ideig sós vízben forraltam, hogy előpuhuljon - egy adag friss, ropogós zellerzöldet, a kezemmel laza galacsint gyúrtam belőle, lisztben megforgattam, majd a vastag sörtésztába belemártottam, egyszerűen egyben maradt. Legalábbis addig a fél pillanatig, míg bele nem helyeztem a forró olajba. Ott aztán hamar kiépül az a sült kéreg, ami végképp egyben tartja.
A kezdeti sikerektől megrészegülve variálni kezdtem, és végül egy darab sajt köré tekertem a szottyos, nedves de friss zellerleveleket, majd azt mártogattam sörtésztába. A legérdekesebb sajt némi Pannónia volt otthon, ezért ezen a fronton revelatív ízeket nem sikerült elérnem, de már az is egy kisebbfajta reveláció volt, hogy meg lehetett csinálni – és jól nézett ki, finom volt. Mindenképp érdemes vele próbálkozni, érdekesebb ízű sajtokkal.
Arra kell csak ügyelni, hogy a leveleket a kis elágazásaikkal együtt válasszuk le a keményebb szárról, ne egyesével, mert tulajdonképpen a pár levéllel büszkélkedő száracska az, ami lehetővé teszi a gubancolódást, illetve a sajt köré tekerést. Mondanom sem kell, sörhöz nagyon jól megy – mint minden, ami sörtésztában sült.
Lehet, hogy erre már legtöbben azt mondanák, elgaloppíroztam magam, de az az igazság, hogy ilyenkor érzem magam a legjobban a konyhában, amikor a kreativitás már a destruktivitás határát súrolja, vagyis én egyensúlyozok a kettő közt a magasban. És hirtelen ötlettől vezérelve fogtam egy egész kb. 7-8 levélből álló zellerlevélcsomót és úgy nyersen, száránál megfogva, nem összegyűrve, hanem teljes növényi pompájában lisztbe forgattam, majd a sörtésztába, és kisütöttem – az íze hasonló volt a galacsinba tekertéhez, de jobban megsült a zöld, ezért talán finomabb, lett, de mindenekelőtt iszonyú bizarrul nézett ki. Sajnos különféle okok miatt fénykép már nem készült róla, de ha legközelebb csinálok sörtésztát egy ilyet mindenképpen fényképezek. Ebben a felállásban sok a tészta, kevés a töltelék, tehát ez akkor lesz jó, ha finom a tésztánk – használjuk bőven a sört bele.